Ez miért baj, ha nem fecsegek a semmiről a munkahelyen, ne adj isten csendesebb vagyok? Más is van/volt ilyen helyzetben? - Munkahelyi megjegyzés a "szótlanságomért", pedig a barátaimmal pl nem vagyok az.
Inkább valóban csendesebb vagyok itt, mondjuk inkább ez, minthogy folyton valami sz*r jöjjön ki a számon...
(Ráadásul pont a legpletykásabbtól kaptam)
Eléggé rosszul tud esni, amikor ezt szóvá teszik, pedig alapvetően barátságos vagyok és nem vonom ki magam, velük töltöm a kajaszünetet is pl, pedig nem mindenki tesz így (de ezek után nekem sem sok kedvem van jópofáskodni.)
... Úgy érzem ezektől a beszólásoktól, hogy van rajtam még egy plusz megfelelési kényszer, vagy nem is tudom. Tény, hogy vannak olyan témák ( életkorból fakadó is pl), amihez A.)nem tudok hozzászólni vagy B) semmi értelmes csak üres szófos*ás, de azért én viszonylag jól éreztem magam.. És az is igaz, hogy inkább csendesebb vagyok, mint pletykás vagy szómenéses.
Pedig a barátaim és aki TÉNYLEG ismer (régi közvetlen kollégáim is), az nem tart szótlannak meg csendesnek, sőt, velem is el lehet kreténkedni és szeretem is a humort.
Azért is üthetett szíven a dolog, mert hónapok óta még mindig hiányzik a régi közeg, ahol pl elfogadtak és szerettek, el tudtam hülyéskedni a többiekkel, és mostanában kicsit önmagamat sem találom. Erre kaptam meg még ezt is, hogy csendes vagyok és nem igen szólok hozzá a témákhoz.
Tényleg olyan, mintha nem lenne meg az igazi Önmagam, új közeg, új kihívásokban vagyok itt hónapok óta, nincsenek meg a régi barátaim már nap mint nap, és ez most valahogy nagyon szíven ütött, mert csak arra gondolok, hogy itt nincs meg az, ami a réginél meg volt: hogy elfogadtak és szerettek, itt ez sokkal felületesebb, és borzasztóan rosszul esik, mert valóban nem tudom önmagam adni.
Már nem is tudom milyen az jófej és boldog énem.
válasza:
válasza:Sajnos sok melóhelyen ilyen a légkör. Én is az a barátkozósabb, közvetlenebb típusú ember vagyok, de a melóhelyen megtartom a 3 lépés távot majdnem mindenkivel egy ideje. Nálunk is teljesen felcserélődtek az emberek és a környezet, amióta a régi részlegünk megszűnt kb 1 éve és új részleghez csatlakoztunk. Azóta én is kedvtelenebb és ingerlékenyebb vagyok a munkahelyemen. Többet idegeskedek és nem a munkám miatt, hanem az emberek, a légkör miatt. Úgyhogy együttérzek veled pajtás.
De amondó vagyok, próbálj természetes úton beszélgetni néhány emberrel, biztos van 1-2, akivel jól el lehet beszélgetni, hülyülni. Gondolj a barátaidra, akiket megemlítettél, hogy szeretnek téged és nem veled van a baj. Másfelől meg ha tudod jól csinálni a munkádat, a pénzzel is úgy ahogy meg vagy elégedve és nem kell közvetlenül ezek mellett a kollegák mellett lenned a munkaidőd elejétől a végéig, akkor adj még időt ennek, hátha javulni fog a helyzet.
Drukkolok neked haver, ahogy említettem, én is hasonló cipőben járok mostanság. De nem adjuk fel! ;)
válasza:Én is ilyen vagyok. Idővel picit kinyílok, de akkor sem vagyok egy szószátyár, ez van. Akiket régóta ismerek, velük teljesen más vagyok, ha a kollégáim úgy látnának, el se hinnék.
Nehezen bízok az emberekben, így bennük is. Ráadásul az van bennem, hogy dolgozni járok oda, nem folyton pofázni, meg az életemet kiteregetni és így vagy úgy, de riválisok is vagyunk, ha előléptetésről vagy ilyesmiről van szó és mint tudjuk manapság a legtöbb embernek nincs gerince.
Summa summarum, nincs veled baj. Egy-két kollégával biztos jobban el tudsz majd lenni, akik esetleg a barátaid lehetnek, vagy csak a munkahelyen feldobjátok egymás napját. Én pl. inkább más osztályok dolgozóival jövök ki, mert nem mehetek át mindig ugye, tehát nem kell a pletykálkodást hallgatnom, meg én se mondok olyat, amivel visszaélhetnek, na meg nem vagyunk konkurensei se egymásnak.
Mindegyikőtöknek igaza van, nem velem van a baj.
Persze, hogy kibírom, x emberből van 1-2 ilyen, lényegtelen és felszínes sz*rokkal nem fogok foglalkozni, hiszen a munkám szeretem, a fizuval is elégedett vagyok.
Most ez volt az a pont, hogy rájöttem, hogy nem feltétlenül kell mindenkivel úgymond "haverkodnom" is (pláne hogy nem is bízok meg benne, mert másokat is beszélt már ki a háta mögött, ez a megjegyzés meg most rávilágított, hogy nem is akarok ilyennek pl bizalmi kapcsolatban lenni, vagy igazán jóban lenni).
És abban is igazatok van, hogy van itt normális kolléga is, úgyhogy feléjük fogok ezentúl orientálni, haverkodni. Tényleg nem kell mindenkinek megfelelni, pláne nem ilyeneknek. 3 lépés távolsággal eljópofizok vele, ahogy írtátok, többet nem is akarok már kihozni a dologból.
Köszönöm, hogy írtatok, már jobb kedvem lett, mert igazatok van ebben! És jó volt látni azt is, hogy másoknál is van ez a dolog, hogy a barátaival teljesen más tud lenni, meg hogy meglepődnének stb. Szerintem ezt az ember érzi( és valószínűleg jól), hogy kivel lehet felszabadultabb és nyíltabb, és azt is aki csak felszínesen kedves). Szóval köszi még egyszer, megnyugodtam mostanra. :)
válasza: válasza:Én se tudok miről beszélni a munkatársaimmal.
Nőkkel dolgozok, fő témájuk a műköröm, főzés, mit csinált tegnap a párjuk, mi van a gyerekükkel.
Komoly témákról mondjuk nem is beszélnék velük, mert mind pletykás. Ha kettesben beszélek valamelyikkel, kérés nélkül elmond mindent a többiekről.
Én inkább hagyom hogy ők beszéljenek, néha hozzáfűzök valamit, kérdezek és kész.
válasza:Köszönöm nektek is, már biztosan tudom, hogy nem velem van a baj. :)
Mostanra már én is látom, hogy ez a nő is elég kibeszélős, pletykás, nem is csodálom, hogy vele pl tudat alatt sem tudtam közvetlenebb lenni sokszor, talán az ember ezt érzi is. Pedig mondom, én is tök barátságos meg kedves személyiség vagyok, nem nehéz velem beszélgetni, csak a felesleges hosszas szómenést én sem nagyon szeretem, meg a kényszer/illem beszélgetéseket.
Szerencsére (talán az itt olvasott tapasztalatoknak is köszönhetően), magabiztosan tudok viselkedni, mert így már tudom, hogy nem velem van a baj, és tényleg nem érdekel, nem akarok megfelelni egy sokadik embernek a munkahelyemen. Már jól érzem magam. :)
válasza:Örülök, hogy ezt írod kedves kérdező. Szerintem te egy nagyon intelligens és kedves ember vagy. :-)
Nekem amúgy mindig az volt a bajom, hogy nem sok ilyen ember volt a munkahelyeimen. Persze volt egy pár, de túlnyomó többségben inkább pletykás, hímsoviniszta, bunkó, stb. emberek voltak. Meg engem lenéztek, hogyha nem szóltam nagyon hozzájuk, dehát ha nincs miről beszélni velük, csak a kibeszélés megy ezerrel, akkor abban nem vagyok partner. Én inkább a komoly beszélgetések híve vagyok, hidegen hagy a műköröm, a szoli, a politika. Inkább a csillagászat és a filozófia érdekel. Sajnos nincs túl sok olyan ember, akivel ilyesmiről lehet beszélni.
Pont jó hogy nem fecsegsz, pláne olyanokkal, akik akár kibeszélnek. Én nemrég jöttem új munkahelyre, a régi helyen sem kötöttem minden az orrukra, de sajnos volt akiben megbíztam és van ami terjed. De itt az új helyen már 6 lépés távolság. Lehet velem beszélni az időjárásról, bármiről, de a magándolgaimat nem osztom meg senkivel. De ahogy írta egyik hozzászóló, hogy meghallgatom ha olyan van, de ennyi. Érdekes amúgy, hogy tényleg vannak olyanok, hogy ha akarod ha nem elmondja a fél életét stb., pedig nem is kérdezted. Aztán aki meg olyan felhasználja akár ellene, ha úgy adódik. Én úgy gondolom legyen az embernek egy-két barátja, azokkal beszélje meg amit szeretne. Persze jó ha a munkahelyen is van egy-két jó fej, de én az eddigi tapasztalataim miatt még őbennük sem bízom teljesen. Lehet egy kicsit többet mondok el, de nem sokat.
Abban is igaza van az utolsó válaszolónak, hogy ritka az az ember akivel lehet elvontabb dolgokról beszélni és nem a mindennapi dolgokról. Például a csillagászat egy nagyon érdekes téma, és még ha nem is tud annyit az egyik mint a másik róla, de érdeklődő, nagyon sokat lehet egymástól tanulni.
Amúgy én úgy gondolom sok ember egyrészt azért beszél folyton a mindennapi dolgairól mert vagy nem akar mást mások orrára kötni, vagy mert el kell mondja mert különben beszorul. Valamint e körül forog az élete és nem tud a mókuskerékből kilépni, sok embernek nincs hobbija, vagy egy kis más mint a napi rutin. Ez is baj és sajnos nem könnyű az embernek a napi betevőért való gürcölésben más felé téma felé nézni. Sajnos!
Szerintem ha többet keresnének az emberek és többet tudnának menni kirándulni, nyaralni, vagy amit szeretnének, sokkal több téma lenne. Jobban ki tudnának teljesedni.
Persze nem mindenki változna meg, de lenne aki igen.
Valamint aki rosszindulatú az az is marad, sajnos!
Én amúgy kicsit hiszek abban is, hogy amilyen embereket hoz utunkba a sors mindnek célja van vele. Ha pedig úgy akarja hoz barátságot is, akinél olajozottan megy minden szinte első pillanattól. Persze, saját hibámat látván, 6 lépés távolság, x idő eltelte és csak utána közelebb engedni valakit!
Úgyhogy maradj ilyen és ne foglalkozz senkivel, aki neked nem jön be! Tisztelettudó legyél azzal is, de nem kell vele barátkozni a szó szoros értelmében.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!