Ti hány évesen találtátok meg a hivatásotokat? Mikor jöttetek rá arra, mi az ivel egész életetekben foglalkozni akartok?

Hát, én sajnos elég későn.

Középiskolában még egyáltalán nem volt elképzelésem, sok minden érdekelt, de egyik sem annyira kiemelkedően, hogy egyértelmű lett volna a pályaválasztás.

Szerettem nyelveket tanulni, jó is voltam belőlük, ezért elmentem nyelvszakra. Szerettem a gyerekeket is, ezért nyelvszak után megcsináltam a tanári mestert, így lett nyelvtanári diplomám.

A gyakorlat alatt azonban rájöttem, hogy a tanítás nem nekem való, egyszerűen nem olyan személyiségem, nem tudnék karizmatikus, hatásos tanár lenni, olyan amilyen szeretnék.

Elmentem multihoz a nyelvtudásommal, ez jól fizet, de nem élvezem, nem szeretem, csak bemegyek és csinálom a robotmunkát.

Azonban tavaly kezdett megérni bennem egy gondolat, ami mára elhatározássá fejlődött, és februárban be is adtam a jelentkezésemet: új egyetemi szakot kezdek, gyermekpszichológus szeretnék lenni. Továbbra is imádom a gyerekeket, és mindig is érdekelt az emberi agy működése, a pszichológiával kapcsolatos dolgok, a tanárszakon is ezek az órák érdekeltek leginkább. A tanítás nem nekem való, de külön-külön, vagy kisebb csoportokban szeretek gyerekekkel foglalkozni, a magánóráimat is élveztem.

Már az egyetem alatt felmerült bennem, hogy tanárszak helyett pszichológusnak kellett volna mennem, de akkor még úgy voltam vele, hogy túl késő, elcsesztem az esélyt, nincs pénzem/időm tanulni már.

Most viszont úgy vagyok vele, hogy 26 éves vagyok, és bár tudom, hogy nagyon hosszú út vezet odáig, hogy ténylegesen gyermekpszichológusként dolgozzak, azért a harmincas éveim első felében sikerülhet, és utána még várhat rám pár szép évtized abban a szakmában, amit szerintem tényleg tudnék elhivatottsággal, odaadással végezni.

Szóval én felnőttként, 26 évesen jöttem rá, hogy ezt akarom csinálni, és nagyon remélem, hogy amikor majd sikerül megvalósítani a tervemet, akkor is azt fogom gondolni, hogy ez az igazi hivatásom. :)

Egy pofáraesés (építészmérnöki képzés, első vizsgaidőszakot már nem vártam meg, mert rájöttem nem érdekel) és egy megelőzött pofáraesés (szociológia, ahova bár felvettek, de el sem mentem beiratkozni) után 22 évesen jöttem rá, hogy pszichológus szeretnék lenni.

Jelenleg, 28 évesen már van is róla papírom, szakmában dolgozom (munka- és szervezetpszichológia), de még képzem magam, szakosodok tovább (sportpszichológia).

Én sosem találtam meg. Magam sem tudom már, hányféle munkakörben dolgoztam, de nem is izgat. A munka nekem csak azért van, hogy valamiből, amint kilépek a munkahely kapuján, már nem is érdekel az egész.

Most már nem is keresem a hivatásomat. 2-3 évig mindenhol elviselem az okádékot (minden munka egyformán pusztulat), aztán váltok, kezdem elölről. Az érdekel, hogy mellette legyen pénzem és időm a hobbimra.