Mit tegyek, ha úgy érzem utálnak az új munkahelyemet és nem fogadnak el?

Nem kell ezeket annyira szívedre venni.

Nálunk is esznek kuszkuszt, meg ennél bőven durvább dolgokat. Mi is kiröhögjük egymás kajáját néha, hogy azmi, de poén.

Próbáld e is poénosan venni ezeket.

Különben is kit érdekel, mi a véleménye?

nem szabad mindent személyeskedésnek venned.

Hiba mész külföldre, ugyanis ha mindent felveszel, külföldön is ugyanez lesz.

Én is voltam sza..r helyen, sz..arfej emberekkel.

Én el is jöttem onnan. De ilyenek mindenhol vannak.

Engem nem igen érdekelnek az ilyenek, magamon is tudok röhögni ha úgy van, és már régóta nem próbálok meg mindenkinek megfelelni. Ezt kellene neked is elérned.

26N

11:

"Hiba mész külföldre, ugyanis ha mindent felveszel, külföldön is ugyanez lesz."

Én még egyik munkahelyemen sem tapasztaltam a kilenc év alatt. És az igenis számít, hogy az illető kollégáknak milyen a magánéletük. Aki megengedheti magának, hogy utazgasson, részt vegyen nagy rendezvényeken és ilyenek, az nyilván nem fogja a kollégája szekálásában kiélni magát.

A válaszolók zöme tipikus magyar... Ne vedd fel, te vagy a hibás... Aha, tehát aki nem egy nyomoronc utálkozó az ássa el magát?

Az én munkahelyemen is ez van, közölte a főnök, hogy nagyon jó munkaerő vagyok ugyan, de túl csendes és nem nagyon barátkozós, mit tegyünk ezügyben? Én meg néztem rá, mint borjú az új kapura, hogy mit kéne ezellen tennem? Az nem számít, hogy a többi beosztottja kibeszél mindenkit a háta mögött rosszindulatúan (még őt is)? Meg megnehezítik annak a munkáját, aki nem bírnak (pl. az enyémet)?

Annak a válaszolónak igaza van, aki azt írja, hogy menj el külföldre, kérdező és soha ne nézz vissza, a magyarokat meg kerüld el, ha lehet. Mi is elmegyünk innen a párommal lassan Amerikába. Itt nem fog változni semmi, a legtöbb ember egy szemét mocsadék.

Bírd ki addig valahogy és fel a fejjel!

Egyetértek a 11-essel, tényleg nem kell annyira a szívedre venni ezeket. :) Az a nehéz ebben, hogy bekerültél egy összeszokott társaságba és nehéz nekik elfogadni az új embereket. Nem egyszer megtörtént velem is, de ha nem akarnak elfogadni, akkor úgysem fognak.

Kedvesnek tűnsz pedig, én értékelném, hogy legalább egy kis vidámságot hozol a napokba a kopp-koppokkal. :D Biztos nincs senki, akivel tudnál barátkozni? :) Ha legalább egy valaki lenne, akivel megbeszélhetnéd a dolgokat, biztos könnyebben viselnéd. :)

11-es vagyok

Nem állok le vitatkozni. Hozzáteszem voltam külföldön, barátnőm is 4 éve él külföldön.

Nem feltétlenül ilyen rózsaszínhabos világálom, mint itt gondoljátok.

JA és külfölre az értelmesebbje nem azért megy, mert pár szharfej kolléga fúj rá, hanem azért mert ott normálisabban meg tud élni.

Csak gondoltam szólok, mert ha ez motivál, akkor bizony arra sem árt felkészülni, hogy te egy külföldinek mindig csak egy idegen leszel. ÉS hacsak nincs olyan ritka hiányszakmád, ami után kint is kapkodnak érted, és persze folyékony nyelvtudásod, akkor úgy is csak az alja munkákat fogod kint csinálni, amiért a kint élő még csak ki sem hajlandó mozdulni reggelente...

Az éremnek mindenhol 2 oldala van.

ÉS mondom ezt úgy még egyszer, hogy én is voltam már 1-2 ilyen helyen, és most is olyan helyen vagyok, ahol jól érzem magam, jó fej emberekkel.

Nem Amerikában, nem Angliában, anyámban, hanem itt, Magyarországon. Nekem is mondták mér, hogy csendes vagyok stb., ez normális helyen nem baj.

Ilyenbe külföldön is bele fogsz futni. Megsúgom a 4 éve kint élő barátnőmnek PONTOSAN ugyanezt hozták fel, mielőtt elküldték külföldön az egyik helyről: csendesebb, nem beszél annyit, stbstb.

NEM itthon, hanem kint.

Szóval szerintem továbbra is beszűkült, egyszerű jellem az, aki azt gondolja, hogy ez magyar probléma. Nem az.

Kint sem rózsaszín habot finganak a pillangók, ahogy itthon sem. Váltani meg lehet, ha úgy érzed, hogy tartósan nem érzed jól magad.

De ez még egyszer. az én véleményem, és az én tapasztalatom.

Tudod, csúnya leszek, de aki elviselhetetlen, azt kint sem viselik el.

Én is voltam külföldön, a férjem pedig éppen Amerikában van.

Az első nap hazatelefonált, hogy készüljek, mert megyünk ki, ahogy megkapja a vízumot. Teljesen más világ és más az emberek hozzáállása is.

Itthon gyűlölködést kapunk, mert jobban állunk anyagilag, a munkahelyén őt is cs.szegetik a "szar" prémium ebédjei miatt, olyan szinten, hogy egy idő után már csak egyedül, elvonultan volt hajlandó enni...

A külföldi kollégák a csodájára járnak hogy mit eszik és ahelyett, hogy szaroznák miatta, inkább KIPRÓBÁLJÁK. Kíváncsiak és nem rögtön szemétkednek.

Akárhogy csűrjük-csavarjuk, nem, kint nem olyan, mint itt. A magyarok megkeseredettek és irigyek, kint szerencsére nem ez a helyzet.

Ráfeküdhetsz a piros gombra, akkor is így van.

"Tudod, csúnya leszek, de aki elviselhetetlen, azt kint sem viselik el. "

Én pedig írtam, hogy pl. jelenleg is jól érzem magam, és senki nem néz ki a munkahelyemről, itt, magyarba.

Pedig aztán 1-2 munkatársam eszik szépen szólva furcsa ételeket, a másiknál meg azt nem értem, hogy bírja a gyomra, mégsem foglalkozik vele a kutya sem.

Sajnos kötsög emberek nem csak Magyarországon élnek, de mindenki azt csinál amit akar. Én nem beszélek le senkit, csak nem szeretem, amikor a saját kis világát valaki egy egész nemzetre ráhúzza, és jön a "fujj, azok a magyarok,o istenem" szöveggel.

Szóval nem voltál csúnya, mert rám semmilyen formában nem tudsz ezzel vonatkoztatni. Erről csak annyit, hogy mindenki azt lát, amit látni akar.

Nekem pl nem kellett ehhez külföldre kimennem, ez meg az én saját tapasztalatom.