Rajongok a főnökömért. Tudom, hogy nem vagyok normális. Le lehet szokni róla?

“Szoktam szagolgatni a ruháit, cipőit és zoknijait, főleg akkor szeretem, ha már viselte előtte és picit beleizzadt. “

WTF? Ezt meg hogy?

Amúgy meg homo vagy vagy biszex

"Le lehet szokni róla?"

Igen

Lehetséges olyan, hogy átkéred magad egy másik helyre, de cégen belül és, ha lehet, másik épületbe?

Vagy, ha nem, akkor keresni egy új helyet és, ha találtál, akkor az aktuális helyen felmondani.

Miután elmentél, az elején furcsa lesz és nagyon fogod hiányolni, hogy miért nem keres, esetleg Te próbálsz meg majd valami alkalmat találni, hogy felvehesd vele a kapcsolatot, de idővel ez a késztetés és a fájdalom enyhül.

Ha ott maradsz és nap, mint nap látod, akkor nem tudsz "leszokni", de a hiányában az erős érzelmek enyhülnek végül normálissá vagy semmissé válnak. Jönnek új emberek, történnek új dolgok és feledtetik a múltat.

Valahol olvastam, hogy az életünkben sokszor, akik egykor a világot jelentették nekünk, azokra már egy távoli ismerősként gondolunk.

Tudom, hogy durván hangzik, meg fájdalmas belegondolni, hogy egyik pillanatról a másikra válnak el útjaitok, de ez a megoldás, elvégre, ha jó gondolom, ő ezt a fajta rajongást nem viszonozza; kedvel, de nem olyan szinten, ahogy Te őt. Ha ott maradsz, tényleg az lesz a műsor, hogy megpróbálsz eltávolodni, de mindig engedsz magadnak egy kicsit és mindig visszatáncolsz arra a pontra, ahonnan próbálsz elszakadni.

Még annyit had javasoljak, hogy SOHA ne tárd fel előtte az érzéseidet, mert ezzel megrémíted; negatívumként élné meg és minden tulajdonságod taszítaná őt, távolságtartó lenne Veled, ellenséges, igyekezne minden téren megszakítani Veled a kapcsoaltot, még ha el is mentél, ez pedig még jobban fájna Neked.

Kérdező, igen, ezt értem, de pl írod azt is, hogy érzelmileg megkapsz (majdnem) mindent, amit igényelsz, ha vele vagy. A gond ott kezdődik, hogy Ő elégíti ki azokat az igényeidet, amiket nem neki kéne és ráadásul nem is tudatosan csinálja (elvégre nem is tudja, hogy ilyen hatással van Rád). Illetve ebben a "kapcsolatban" is Te volnál, aki többet érez. Nem írom azt, hogy többet látsz bele a dologba, mert Te is tisztában vagy vele, hogy nem kölcsönös ez a vonzalom. De amíg nem kerül ki a mindennapjaidból, hiába igyekszel tudatosan változtatni ezen vagy vársz az illetőre (illetve keresed azt), aki mélyebb hatással lesz rád, mint a főnököd és aki az érzéseidet viszonoza.

Amíg a közeledben van, addig sajnos hiába próbálsz mással kapcsolatot létesíteni, mindig ott lesz Ő a háttérben. Ő lesz az és ő is marad, aki ott van sziklaként, akihez visszakényszerít a lelked, aki a "biztos pont" - akire a randevúk alatt gondolsz és a program alatt csak azon jár az eszed, hogy milyen lesz visszatérni hozzá. Illetve, ha nem is tudatosan, de akit másokban is keresel.

Értem azt is, hogy most nem lenne alkalmas váltani, mert jó pozícióban vagy, de ez a rajongás, bár most kellemes, de, mivel viszonzatlan is marad, fokozatosan mérgezi a lelkivilágodat és tesz "keserűvé". Idővel lehet, hogy olyan végletekig elvisz, ahol nem elég az az idő, amit rád szán, amikor már minden mozzanata hatással van Rád és a hangulatod csakis attól függ, hogy Ő hozzád szólt e vagy sem és, ha igen,akkor azt hogy tette.

El kell döntened, mi a jobb; elveszíteni egy jó poziciót, de esélyt adni magadnak, hogy megmentsd a lelked az esetleges későbbi összeomlástól, még időben - vagy fokozatosan összeroppanni az idővel.

Drasztikusan fogalmaztam meg ezt a véleményemet, de a függőség az minden fajtájában függőség; és minden formájában ugyanazt a lavinát indítja el - még ha végig úgy érezzük, hogy annyira nem vészes és látjuk a pozitívumait, amiért nem érezzük szükségét, hogy kiszálljunk belőle. Legyen drogfüggőség, alkohol függőség vagy függés egy embertársunktól, vagy akármilyen függőség.

Én amondó vagyok, a legjobb megoldás, ha úgy jársz el, ahogy az előző hozzászólásomban írtam, de a tanácsot megfogadni nem kötelező; vagyis nem parancs, hanem javaslat, amit leírtam.

Nagyon szurkolok, hogy sikerüljön mihamarabb elhagyni ezt az erős kötődést iránta és, ha bármilyen kérdésed van, keress nyugodtan.

Ugyanezt érzem már több mint egy hónapja, igaz nem a főnököm iránt, hanem egy srác iránt, aki a városunkban lakik... nagyon szívszorongató érzés. Ha gondolod elmesélem privátban szívesen, nekem is jó lenne erről beszélgetni valakivel.

18/f