Miért szeretik az emberek a céges bulikat?

Ingyen buli, a cég számlájára lehet a sárga zöldig lealjasodni és hátha összejön valami a jóképű, szakállas osztályvezetővel vagy azzal a bögyös kis HR-es csajszival (attól függ, kinek mire van igénye).

Akinek meg más, értelmesebb programja is van, az nyilvánvalóan nem örül neki, hogy helyette még plusz legalább egy estén át a kollégáival smúzolhat.

Én egyáltalán nem szeretek semmilyen bulit, és nem is szoktam ezeken részt venni, mégis tudok válaszolni a kérdésedre.

Nem mindenkinek ugyanaz jelenti a kikapcsolódást, mint neked.

Nem mindenki van pont ugyanolyan viszonyban a munkatársaival, mint te a tieiddel. Lehet, hogy valaki kedveli a kollégáit és szívesen tölt el velük időt.

Nem mindenkinek van családja.

Nem mindenki munkaként tekint a munkájára, valaki hivatásból csinálja, amit csinál és szereti a munkahelyi közeget.

Nagyjából ezek jutottak eszembe úgy, hogy megpróbáltam nem csak a saját szemszögemből nézni a témát, de hátha jön majd valaki olyan, aki tényleg szereti is a munkahelyi bulikat és tud még valami egyebet is írni.

Nem mindenki szereti a céges bulikat. Inkább azok, akik alapjáraton szeretik azt a tevékenységet, ami a céges buli alatt lesz vagy ahol a csapat már-már olyan, mint egy család. Ott nem bánják, ha a szórakozás nem egy munka utáni sörözés vagy vacsi, hanem 1 vagy 2 nap a hétvégéből.

De ez általánosan igaz mindenre. Ugyanígy érzek én, amikor nagy családi összejövetel van és egy egész hétvégére akarnak rá elcsábítani (a világ végére). Akkor nekem olyan gondolataim támadnak, hogy "Mikor pihenem ki magam?".

Visszatérve; "Miért szeretik az emberek a céges bulikat?" - mert a csapatban családias a hangulat és náluk már nem igazából arról szól, hogy mindenki mindenkivel megismerkedjen, hanem, hogy egymást kedvelő emberek összessége jól érezze magát együtt.

Az, hogy várják, az szerintem kissé eltűlzott. Én is voltam olyan csapatban, ahol nagyon jól kijöttünk egymással és a közös bulikat élveztük, de azért nem beszéltünk erről izgatottan egész héten meg aznap nem volt mindenki extázisban, hogy "Mindjárt bulizunk".

Én általában élvezem azt az évi 1-2 céges bulit. Alapból ott kezdődik, hogy vannak barátaim a munkahelyemről, és a kollegáim többsége normális ember, így a társaságukban jól érzem magam. A mókuskeréken kívül, pláne pár ital után kötetlenebbül tudunk beszélgetni, poénkodni, jobban megismerjük egymás személyiségét, életét, szemléletét, hobbijait, személyes terveit, stb. És úgy gondolom, hogy ez aztán a napi rutin során is jól jön. Jobban bíznak egymásban és könnyebben működnek együtt olyanok, akik valamennyire ismerik már egymás emberi arcát is.

Írod, hogy szerinted kifejezett hátrány is lehet, ha a munkatársak baráti kapcsolatban vannak egymással... bevallom, elképzelni se tudom, mire gondolsz. Egy olyan munkahely, ahol a barátság hátrány lehet, számomra elég félelmetesen hangzik.

Amúgy van családom, de töltök én velük elég időt ahhoz, hogy egy estét kibírjak, neadjisten élvezzek nélkülük is.

Poén leajasodni céges bulikon. Én lettem nálunk az őrült részeg, azóta a kollégák is jobban élvezik ezeket, terveznek is vele valamennyire, hogy csinálok valamit amit normális ember nem tenne.

6tól főzés és ivás

8tól iszunk

8:20tól Kovács Pista csinál valamit amire senki nem számít. Én sem, ők sem, nem is szabad megtervezni.

Én nem találkoztam még olyan emberrel, aki szeretné a céges összeröffenéseket.

Nálunk csak évi 1 céges ebéd van, de az is olyan, hogy leülünk, mindenki gyorsan belapátolja, aztán mindenki megy is haza gyorsan valami más programra hivatkozva, csak nehogy együtt kelljen lenni a többiekkel egy perccel is tovább a kötelezőnél. :D

Lehet IHB-zni. Lehet összeveszni. Lehet nyalizni.

Lehet (normálisan) kapcsolatokat kiépíteni.