Ti mennyire vagytok közeli viszonyban a főnökötökkel és a kollégáitokkal?

Mivel kisebb varos, par kollegamat kb az ovi ota ismerem. Masokkal is meg siman osszehaverkodtam.

Igazabol a munka sokszor csak másodlagos tema. 2006 ota dolgozom itt, es bar neha paran el mennek, máskor ujak jonnek, soha senki sem volt tavolsagtarto. Megvan a haverkodas, a rohoges, az egy asztalnal evés, kb olyan szinten, hogy azt is tudjuk ki mit vett a gyerekenek karacsonyra.

Munkaba járásnal sokszor fuvarozzuk egymast, melo utan sorozes, pizza sima ugy.

Par eve mig egyedul laktam olyat isncsinaltunk hogy kijottunk melobol es hazibuli volt nalam.

El nem tudnam kepzelni hogy tavolsagtartoak legyunk. Unalmasabb lenne minden.

Még szerencse hogy a #7-eshez hasonló emberek ritkan vannak errefele.

Logisztikai katonai alakulat, nem Magyarorszag.

1-2 emberrel nagyon szívesen beszélgetek privátban is, de a többiekkel a létező legkevesebbet.

Jobb a távolság, párszor kibukott már, melyik mennyire kétszínű és mennyire szeret bekavarni...

A főnököm nagyon kedves, közvetlen mindenkivel, de nekem eszembe se jutna rihi-röhizni vele, annak ellenére, hogy sok ember nem tartja meg vele az egészséges két lépés távot. Nekem attól még a főnököm, felnézek rá, jófejnek tartom, de eszembe se jutna együtt röhögni vele.

Kollégák közül akikkel szimpatizálok, sokat nevetünk, mert elég monoton a munkafolyamatunk, beszélgetéssel, viccelődéssel dobjuk fel a dolgot. Karácsonykor általában összejárunk, de a közelebbi barátnőmmel, aki egyben a közvetlen kollégám, vele rendszeresen eljárunk programokat szervezni.

A közömbös, vagy unszimpatikus kollégáimmal már rég nem keresem a hangot, inkább csak munkával kapcsolatban állok szóba.