Más is érezte már úgy, hogy most nem bírja tovább a munkáját?

Biztosan sokan örülnének, én is azért nem váltottam még. Nem akarok gyárat, vagy 12 órát lehúzni üzletben, kötelező túlórákkal. Ezért megmaradtam emellett.

Ettől még 2,5 éve tolom, egyre kevésbé bírom a monotóniát.

Annyiból jó, hogy ülni kell, nem gyártócsarnokban állni, fix, nappali, hé-pé.

De embertelenül unalmas. Néha a legfegyelmezettebb munkatársak is elszólják magukat, hogy mennyire szenvednek a monotóniától.

Ne mondjátok, hogy egy programozónak, egy kutatónak, szívsebésznek vagy óvónőnek ugyanolyan unalmas és monoton a munkáka, mint annak, akinek egész nap ctrl+c, ctrl+v, ctrl+f, nézzük, egyezik-e az adóazonosító jele, ott van-e az anyja neve, helyesen van-e ott, most pótoljunk be nem töltött és már soha be nem töltődő adatokat manuálisan, cellánként.

Függvény nem kel, számolni nem kell....

2 dolgot nem értek.

1.

Hol vannak innen a munkájukat annyira nagyon szerető gyakorizók? Más kérdések alatti válaszok alapján úgy érezni, a gyakorin nagyobb arányban vannak jelen azok, akik szeretik a munkájukat, mint a való életben.

2.

Itt is az megy, hogy licitálunk, kinek rosszabb?

Valaki panaszkodni kezd, nem azt csináljuk, hogy meghallgatjuk, vele foglalkozunk és utána egyébként mi is panaszkodhatunk, hanem a szavába vágunk és túllicitáljuk: nekem a rosszabb.

Hülye kérdező dögöljön meg, irodában van, nekem a rosszabb. Holott amúgy látom a munkám előnyeit is, le is írtam, tehát felesleges is erről beszélni a továbbiakban.