Ti mit tennétek, ha lenne egy kolléga, akivel néha együtt kell dolgozni, de ő kettőt nem szól hozzátok egész nap, flegmatikus személyiség, lehetetlen vele kommunikálni?

Ott a válasz a kérdésben. Nem volt ilyen. Mostanság mással is ilyen. Egyértelmű hogy történt valami. Én a helyedben nem háborgatnám, vagy konkrétan rákérdeznék, hogy miért változott.

Egyébként az én esetemben, ha nem lennél szimpi, egyenesen hátrányként kezelném az érdeklődést. Hiba azt hinni, hogy a tetteid pontosan olyan értékelést kapnak, mint ami az eredeti szándékod volt. Részemről ez úgy működik, hogy ha engem nem érdekel a másik, a másik se erőlködjön, mert max csak még jobban elmélyíti a szakadékot. Mondjuk az én hozzáállásom elég ritka. Bármilyen feladatot képes lennék olyan emberrel végig csinálni, akit munkán kívül a pokolba kívánnék. De másokról ezt nem tudtam eddig elmondani. Mintha azt, hogy hogyan viszonyulunk egymáshoz, kötelezően tükröznie kellene az elvégzett munkának. Az emberek többsége nem tudja szétválasztani a munkát és az egymáshoz viszonyulást.

Meglehet, én vagyok a bunkó. Sőt. De nekem tökéletesen megfelel így.

Pontosan. Tojok a társadalom álszent elvárásaira. Brutálisan őszinte vagyok. Ha nem kedvellek, tudni fogod ahogy az ellenkezőjét is.

A tisztelet pedig egy elég érdekes kérdés. Csak azt tisztelem, aki eléri nálam, hogy megtegyem. Vagy olyan munkamorált tanúsít, vagy erősebb nálam (mentálisan inkább, az izomerőtől max félek, bár a félelem is kivált egyfajta tiszteletet), vagy hatalma van felettem. Plusz attól, hogy nem cseverészek (erőltetem meg magam más kedvéért), miért leszek tiszteletlen? A feltett kérdésre válaszolok. Magamtól nem kérdezek, mert nincs, ami érdekel. Nem tartom életben a beszélgetést vagy egyenesen megkérem normális hangnemben, hogy inkább ne. Hol itt a tiszteletlen viselkedés? Itt max csak kendőzetlen őszinteség van, nyers formában. Ha valaki nem viseli jól, engem nem zavar. Szeretem a csendet. Én nem leszek feszült tőle.

Valamint : miért csak én tiszteljek másokat? Mások miért nem tisztelik, hogy nem feltétlen vagyok vevő a társalgásra mert nekem mondjuk teher?

Ugyanakkor elég furán fog most ez hatni, de csapatban dolgozom mostani helyemen és hegyeket mozgatunk meg ketten. Tisztelem a társam a morálja miatt és a végletekig igyekszem a segítségére lenni. A többi kolléga és a főnökök is szeretnek. Az a pár, akik meg nem szimpik, nos ők nem. De hiába próbáltak alám tenni, nem ment nekik én meg a köszönés és munka miatt muszájon túl akkor se beszélnék velük, ha összezárnának.

Na ezt rakjátok össze. :D

Kedves kérdező meg álszent. De nekem mindegy. Én még veled is együtt tudnék dolgozni, bár valószínű csendben hülyére röhögném magam a frusztráltságodon, és annál inkább levegőnek néznélek a hecc kedvéért, amíg orrvérzést és hisztigörcsöt nem kapsz. :D

Igen, bunkó vagyok. Igen, még élvezem is. A gyenge emberek idegeivel játszani a legviccesebb, mert rém szánalmasak.

Viszont farkam pont nincs, úgyhogy segítek : hülye pi..a Pl annak hívhatsz. :D

Lám milyen gyorsan eljutottál a személyeskedésig. Lehet így látatlanban is megértem a kollégád. De nem kezdünk el nagyon elkanyarodni az _eredeti_ kérdésedtől?