Az embereket miért nem érdekli a munkahelyük?

Magyarországon siralmas a munkamorál.

Munka nélkül akarnak teljesítményt, a másikra várnak.

Aztán csodálkoznak, ha a termelékenység a béka segge alatt.

Miért, nem annyit kell dolgozni, amennyi épp elég?

Őszintén megmondom, ha vééééletlenül sikerül elérnem a célomat és az lehetek, amiért jelenleg küzdök, akkor is az lesz majd a célom, hogy megcsináljam, amit kérnek.

Se többet, se kevesebbet.

Előző munkahelyemen volt amúgy a csoportban egy, egyfajta "stréber" és számomra nyomasztó morál.

A csoportnak kiadott feladat: nézzétek meg a, b és c dolgot!

Csinálom az én adagomat, a nekem osztott ügyfelek fiókjait, majd egyszercsak véletlen kiderül, meghallom, hogy a többiek a, b, c, d, e, f, g, h, i, j és k dolgokat is néznek és írják a hibákat.

Vagy javítsátok ki r-t és q-t. Leszűröm a többiek beszélgetéséből, hogy ők javítják p-t, V-t és zs-t is.

Volt olyan is, hogy kiadták a feladatot, mit nézzünk, mit javítsunk.

Többhetes, hótunalmas munka volt, többezer ügyfél fiókját kellett megnézni, bizonyos dolgokat javítani.

Figyelgettem a többiek beszélgetését (a másik szobában), jó, oké, kiderült, ezúttal nem néznek többet, mint a kiadott feladat.

Végeztünk a többezerrel. Pár hétig más meló volt.

Visszatértünk a következő többezerhez.

(A vezető nem adott új utasítást, semmit, csak hogy itt a másik állomány, folytassátok.).

Aztán hallom, hogy a többiek elkezdték még ezt is meg azt is nézni, amazt is javítani.

Szóval őszintén megmondom, nálam: se többet, se kevesebbet, hanem annyit, azt, úgy.

Pl. mert:

- Rossz a vezetés

- Nincs motiváció

- Nincs minőségellenőrzés

- Nem vesz részt a vezetésben

...stb.

Ha a munkavállaló x munkára van felvéve, akkor elvégzi x munkát, többet nem. Ha azt akarod, hogy ennél többet tegyen bele, akkor motiválni kell. De kezdetben szerintem a legtöbb ember motivált alapból, csak letörik a lelkesedését a rossz főnökök, kollégák, a rossz munkahelyi rendszer... stb.

A dolgozók nincsenek motíválva a munkahely megtartásában!

A rabszolgatörvény aláássa a dolgozó és a munkahely közötti megállapodásokat!

Nincs kiemelkedési lehetőség.Mindenhol barátok,rokonok,családtagok vannak a szakma vagy az adott területhez nem értenek!

Nincs értéke az embernek,mindent legyőz a pénzéhesség!

Az elvégzett munka után járó munkabért örökösen megcsapolják,közben többször emelkedik az energia,élelem és az a fizetni való adó mely csak az átutalással egy időben marad az államnál,utána precízen eltűnik!

Nem lehet tervezni,a bankok,közigazgatás azt csinál amit akar,te nem fogod megkeresni!

Semmi remény,hogy a becsületes munkával majd otthont tudsz teremteni!Elvégre a legtöbb kirúgás akkor történik amikor nincs lehetőséged reklamálni:ünnepek,főleg karácsony előtt!

A nyugdíjad sose lesz örökség,pont az a cél,hogy előbb halj meg mint ahogy igénybe vennéd.

A tolvajoknak több joguk van mint neked,hiszen egy életen keresztűl átrabolhatnak téged ameddig dolgozol!!!!

Minden szempontból kilátástalan hogy:miért kell dolgoznom?

"Úgy vettem észre hogy akármilyen vezetés van, akármilyen munkakörülmények, mindenki szarik mindenre, csak annyit dolgoznak hogy ne legyenek kirúgva. Egy profitorientált cégnél meg hajtja őket a főnök, hogy valamit termelni kéne, aztán meg sírnak hogy lecseszték őket a főnökök."

Nálunk konkrétan a nem megfelelő vezetés miatt váltak demotiváltá többen is, mert jelezték a problémákat, de nem történt semmi. Egy idő után lezuhant a munkamorál és többen kiléptek.

Mert a többség egész egyszerűen nem profi, és ezért nem is nagyon viszi semmire.

Egy igazán profi fodrász, mindennap az első és az utolsó ember haját is legjobb tudása szerint vágja le, nem pedig az van, hogy az elsőnél még korán reggel van és akkor fáradt, az utolsót pedig összecsapja, mert menne már haza.

Egy igazán profi programozó (mint én) pedig minden egyes feladatot mindig a legjobb tudása szerint akar megcsinalni, mert csak így lehet fejlődni, és csak így lehet stabil, gyors és jól működő programot írni, ami nincs tele hibákkal. Persze, össze lehet csapni a dolgokat, és a maradék időben kávézni és netezni, de én valahogy nem szívesen adok ki sz@r munkát a kezemből.

Aki szerint pedig rendben van az a mentalitás, hogy “amíg csak fizetgetnek, addig csak dolgozgatunk”, és “kevés pénzért kevés munka jár”, annak őszintén remélem, hogy az élete során nem fog összefutni egy hasonló mentalitást tűzoltóval vagy mentővel, aki így gondolja majd, hogy ilyen kevés pénzért most minek sietni a tűzhöz vagy egy haldokló beteghez.

A többi munkahelyről nem nyilatkoznék, csak a sajátomat ismerem.

Szeretem a munkámat, érdekel is, de a főnököm szerint semmi nem jó. Apróságokba köt bele. Olyanokba, amik semmilyen szempontból nem fontosak. Tipikusan az a fönök, aki csak úgy érzi magát vezetőnek, ha beleköt a munkádba. Szerinte túl vagyunk fizetve (vicc a fizetésünk) dicséretet soha nem kapunk. Túlórázni kötelező. Természetesen ingyen. Vagyis le lehetne csúsztatni, de még a szabadságunkat sem tudjuk kivenni, nemhogy a túlórákat.

Céges buli szigorúan munkaidő után-mindenki magának fizet, mert ugye nem gondoljuk, hogy majd a cég kontójára eszünk. Plusz juttatás nincs, mert örüljünk, hogy van munkahelyünk és dolgozhatunk.

Ezek a dolgok nem lelkesítik nagyon az embert.

Mindezek ellenére én nem hanyagolom el a munkámat-a kollégáim sem. Jó csapat vagyunk. De néha jól esne, ha elismernék a munkánkat.

Sajnos sokaktól hallom, hogy a munkahelyen nem motiválják a dolgozót, hanem a földbe döngölik. Így nehezebben jön a "flow" érzés.