Az embereket miért nem érdekli a munkahelyük?

#15: az, hogy itthon akár egyedül, akár a párommal, akár a kutyámmal sorozatot nézek / játszok / bambulok, boldoggá tesz és feltölt. A munkámat nem szeretem, úgy is mondhatjuk, hogy pénzért cserébe egy "kötelező rossz".

A boldogságomat igenis megvédem, és nem érdekel, ha a munkám rovására megy. :)

#31

Rendben, értem és megértem eztafajta hozzáállást, bár nagyon távol all tőlem és semmilyen mértékben nem tudok vele azonosulni.

Ennek ellenére úgy gondolom, hogy amíg az ember nem árt vele másoknak, addig úgy éli az életet, ahogy akarja.

A tolerancia, és annak elfogadása, hogy mások más hozzáállással/mentalitással élik az életüket mint én, mindigis nehezen ment nekem, de igyekszem ebben is fejlődni.

Na, várjunk! Azért más az, ha valakinek az a munkája, ami egyben a hobbija is.De sajnos elenyészően kevés az ilyen sajnos.És még ha szereti is a munkájár, akkor sem biztos, hogy meg is fizetik.Így könnyen elvesztheti az érdeklődését, mert hobbi ide vagy oda, senki nem akar a főnök két szeméért dolgozni csupán.

Kell az embernek az az érzés, hogy van lehetősége fejlődni, becsülik, tisztességesen állnak hozzá, megfizetik rendesen.

Bár még szerintem így sem könnyű...ha nekem mondjuk napi 8 órában, kötelező jelleggel kéne tolni a legkedvesebb hobbim, szerintem egy idö után megutálnám.Monotonná válna, kényszerszerűvé.Ezt kéne hogy megtörje az inspirácio, hogy igenis, emelik a fizetést, van mire terveznem, érdemes dolgoznom mert lesz belőle mindenem.

Na, ezért hajtanak éjjel-nappal a vállalkozók, maszekok,mert nekik megéri benn lenni a munkahelyen, mivel a haszon az övék.Azért nem érdemes, hogy más hasznát termeljem ki.

Elmondom az én helyzetemet. Én mindig is egy motivált, céltudatos, dolgozni akaró ember voltam. Kikerultem az egyetemről nagy lendülettel bekerultem a közigazgatásba dolgoztam pörögtem ezerrel amit látták is egyre többet és többet rakták rám. Míg nem már három ember munkáját végzem nettó 130ert diplomásan. Ez röhej.

Na nekem elegem is lett. Nem emelik a fizum nem vagyok megbecsulve hova legyek motivált?? Nekem is elfogy egy idő után a lendületem ha azt érzem senki nem becsüli amit teszek. Ettől függetlenül elvegzem most is a munkám de sokkal lassabban raerosen és nem töröm magam különösebben mert nem érdemlik meg. Plusz dolgokat magamtól már meg sem csinálok csak a nagyon kotelezoket.

Nem lehet vég nélkül az embert kizsigerelni.

Majd becsüli más akkor. A héten egyébként is kilépek az új helyre ahova megyek szintén új lendülettel vetem bele magam.

Mert az életem több kicsit a munkámnál. Édesapám munkamániás, szóval testközelből láttam, milyen mértékben tönkre tudja tenni az ember életét.

A munkám érdekel, és kedvelem, de úgy érzem, pont bőven elég belőle a napi 8 óra. Mellette engedtessék meg, hogy a családommal, a szeretteimmel, a barátaimmal és a hobbijaimmal is törődjek.

Mondjuk én nem duzzogok, hogy szigorú a főnök, olyan munkahelyet választottam, amivel összeillünk.