Az embereket miért nem érdekli a munkahelyük?

Mert a munkám nem a hobbim. Igen, ezzel keresem a pénzem, és kipróbáltam azt, hogy többet csinálok pár hónapig plusz pénzért. Aztán mikor odaálltam a főnök elé, hogy akkor tegye ki a sajtos tallért az asztalra, akkor csak hebegett-habogott, hogy nincs pénz emelést adni, satöbbi. Ha nem származik belőle hasznom, és még csinálni se szeretem, miért törjem és tegyem tönkre magam miatta?

Másik példa: egy kollégám is megcsinálta ugyanezt, többet vállalt, ő nagy nehezen (másfél év után, én ennél türelmetlenebb vagyok) megkapta az emelést. Csakhogy olyannyira rákaptak, hogy reggel 6-tól délután 3-ig van a munkaidő, de ő van, hogy este 8-9-kor még bent b*ssza az anyját. NA EZT NEM, nekem van családom és életem.

A maszek fodrász, maszek informatikus logikus, hogy igyekszik profi lenni, hiszen övé a profit, nem egy senkiházi döbröginek termeli ki.

De a boltos, takaríto, recepciós,gyári melós minek hajtson?? Egy morzsát kap csak érte cserébe.Igenis, amennyi a fizetés, annyi munka jár! És ez hatványozottan igaz az olyan állásokra, amikből még feljebblépni sem lehet.

Magyarázd már meg, kérdező, gogy egy konyhalány például miért dolgozzon többet az elégnél??

A tűzoltót, mentőst hagyjuk! Az hivatás, kicsit másabb, mint a "munka", bár lassan az életmentő hivatásoktol is teljesen elveszik a legelszántabb ember kedvét is,mert ugye mentsen életet, csak ne kelljen megfizetni.

A kormány és a munkáltatók hozzáállása a dolgozó emberhez végtelenül aljas és undorító.

Tehát a kérdés: ha azt akarod, hogy többet dolgozzanak az elégnél, akkor miért nem fizetsz, nem dicsérsz te is többet?? Söt, még a munkaügyi szabályokat is áthágod,ugyan minek a melósnak szabadság??

Hogy nem sül le a bör a képéről az olyan munkáltatónak, aki minimálbért lök a dolgozó elé és azt meri mondani a munkájára, hogy kevés?? Miért, a fizetés talán nem kevés???

Én a saját tapasztalatomat tudom leírni.

Odakerültem a munkahelyemre 1 éve, lelkesen. Csináltam sz@.r fizetésért a munkám, hajtottam mint 1 állat. Aztán egyre több munkát kaptam. Nap végére hulla fáradtan estem be az ágyba, semmire nem volt erőm. Fél év után kiharcoltam magamnak egy fizetésemelést (+20.000 forint), mert rájöttem, hogy máshol ezért a munkáért 30-40.000 forinttal többet kaphatnék. Nem akartam váltani ha nem muszáj, mert megszerettem a kollégákat, megszoktam a helyet.

Ezért az emelésért viszont megkaptam még 3 (!) ember munkáját, amiért lázadoztam is. Nem változott semmi. Tegnap elküldtek még egy embert és közölték, hogy amíg nem találnak mást, addig megkapom ezt a melót is (magyarul örökre). Úgyhogy jelenleg úgy dolgozom, hogy más is hozzáférjen (ahogy mindenki más), a plusz feladatokra azonnal közlöm, hogy nincs időm. Betartom a kajaszünetet és igenis kimegyek óránként levegőzni.

Teljesen motiválatlan lettem, úgy érzem hülyének vagyok nézve, a fizetésem így sem kiemelkedő ahhoz képest amit csinálok. Más helyekhez képest még így is a béka segge alatt van a pénzem. Váltani fogok, már behívtak 2 helyre is. Addig meg igyekszem nem széthajtani magam, kényelmesen dolgozom. Sem anyagi, sem szóbeli megbecsülést nem kapok, úgy adják elő, hogy ha elmegyek akkor 100-an várnak a helyemre. Mégsem jöttek azóta emberek azok helyett akik elmentek. :D sőt! Folyamatosan mennek el.

Szóval érdekelne a munkahelyem és a munkám is, ha egyenes arányban lenne a fizetésem a munkámmal és ha úgy érezném, hogy megbecsülnek.

Másrészt azért nem érdekel a munkahelyem, mert a munkahelyet sem érdeklem én.A dolgozó addig kell, mig ki lehet belőle valamit préselni, lehetö legkisebb költségért.Ha megbetegszik, kit érdekel? Bemehet betegen is, vagy dögöljön meg.

Továbbá utálom, hogy mindenféle flúgos, frusztrált, furakodós idiótát kell elviselnem naponta több órán át, akikkel amugy az életbe nem állnék szóba, ugyhogy emiatt is örülök, ha letelik a munkaidő és végre a csendet, nyugalmat élvezhetem.

Szarba se nézik a dolgozót, ott rugnak bele, basszák át, ahol lehet! Csak a vezetőség számít, vagy a protekcios, a többi csak mint számozott barom szerepel.

Van értelme hajtani, ezért?

Nem feltétlen csak a maszek fodrász vagy a maszek informatikusnak éri meg felelősségteljesen, legjobb tudása szerint, profin végezni-e a munkáját.

Attól még, hogy valaki egy fodrászszalonban fodrász, és másnak termeli a profitot, még nagyon nem mindegy, hogy hogy végzi a munkáját. Hogyha minden egyes hajvágást komolyan vesz, precízen csinálja, akkor egyrészt ezzel ő maga is fejlődik, másrészről pedig híre megy, hogy egy jó fodrász, fix vendégköre lesz (amiből esetleg saját fodrászszalont nyithat), vagy egyszerűen csak átcsábítják egy minőségibb, jobban fizető helyre.

Recepciósnál is hasonló a helyzet, egy normális, idegen nyelveket jól beszélő, precíz, pontos, de egyben udvarias recepcióst simán átcsábítanak normálisabb helyekre normálisabb bérért. Jártam régebben konditeremben, 4 recepciós volt felváltva, ebből három eszméletlen bunkó és flegma, köszönés nulla, egésznap a telefont nyomkodták, és volt egy, aki tényleg normális volt, például köszönt (durva hogy recepciós esetén ezt külön ki kell emelnem!), ránézett a vendégre, megkérdezte hogy minden rendben volt-e az edzésen. Na, ő félév után felmondott, mert kapott egy jobb álláslehetőséget, a másik három viszont továbbra is ott flegmázik a nagy örömömre. Gondolom ők így is úgy vannak vele, hogy kevés pénz, kevés meló, az meg hogy ez zavarja-e a vendégeket az le van tojva.

Ezzel a "kevés pénz, kevés meló" hozzáállással az a baj, hogy ebből egyetlen dolog következik 100%-os biztossággal, mégpedig az, hogy egész életedben kevés pénzt fog keresni, kevés melóval. Nem jön majd a szőke herceg, hogy te, fizetek neked nettó 500-at, és cserébe dolgozzál majd nagyon lelkesen!

És tudom, mindenki azzal jön, hogy ő nem fog túlórázni, nem fogja magát pluszban képezni, mert neki van ÉLETE, van CSALÁDJA. Amiről általában kiderül - hogyha kicsit beszélgetsz velük -, hogy a nagybetűs ÉLETÜK az annyi, hogy hazamennek a munkából, facebookoznak és sorozatot néznek (jó esetben a párjukkal, rossz esetben egyedül). Akiknek pedig CSALÁD-juk van (szintén nagybetűvel), azok pedig jellemzően egymás mellett ülnek, és egymáshoz egy szót nem szólva nézik a TV-t, hogy a telefont nyomkodják. Ez az a nagybetűs ÉLET és CSALÁD, amit annyira kell óvni és félteni, hogy véletlenül se menjen a munka rovására! :)

Ha nem lennének a nök is hulla fáradtak a munkától, akkor lenne idő zombi bambulás helyett minőségibb időt tölteni a családdal!Igaz, minek is család? Az csak nyűg a munkáltatók szemében.Az a legjobb robot, akinek nincs családja, de főként kölyök ne legyen.

A férj fáradt, anyuka hulla, gyereket az ovoda , iskola "neveli" este 6 után ,ha jó esetben addigra mind hazavergődtek, még jöhet a házi munka, vacsora, bambulás, tévézés, arra talán jut erö még, aztán alodjon a jószág, hajnalban kelhet fel!

Szép is ez a kizsákmányoló világ, igaz?

Illetve van egy személyes történetem is, méghozzá a legjobb lány barátomról.

Okos és szorgalmas lány (pontosabban nő), de mindig a humán dolgok érdekelték, ezért egy humán jellegű képzést végzett el (andragógia), amivel nem nagyon talált állást, csak egy nagyon manuális Excel töltögetős/adminisztrációs állást. Elég monoton volt, viszont nem kellett megszakadni, napi 5-6 óra tényleges munka volt csupán, az ebédszünetet nem kellett ledolgozni, és pénteken már 2-kor haza lehetett menni, igaz mindezt csupán havi nettó 150-160 körüli összegért. De ezzel minden ott dolgozó jól elvolt, végül is kellemes irodai munka, nem is hajtós, és a havi nettó 150-160 sem olyan rossz, pláne egy kellemes irodai munkáért.

Aztán beszélgettünk és mikor mesélte, hogy miket szokott csinálni, mindig mondtam neki, hogy ezeket tökre jól lehetne automatizálni Excel makrókkal meg VBA scriptekkel. Erre mindig mondta, hogy de ez már programozás, és neki sose ment a matek, meg nincs érzéke a reál tárgyakhoz stb. Aztán egyszer nagy nehezen rábeszéltem, hogy legalább próbáljuk ki együtt, és meglepő módon tetszett is neki, és jól is ment.

Innentől kezdve a munkában lévő holtidőkben meg hétvégén ezzel szórakozott, hogy hogyan lehetne automatizálni a napi munkáját. A főnöke rezignáltan csak annyit mondott, hogy hát jól van, a kollégái viszont egyenesen elkezdték kiutálni, hogy mekkora "stréber" és hogy ezzel csak "nyalni akar a főnökének". Szerencsére elég öntörvényű és makacs volt, így nem hagyta magát, és továbbra is gyakorolta a makrókat, scripteket, sőt még az SQL-t is megtanulta.

Aztán 0,5-1 év múlva mondtam neki, hogy próbáljon már meg egy junior data reporting pozícióra jelentkezni, el is ment pár interjúra, és az egyikre fel is vették, az Exceles adminisztrációs fizetésének a duplájáért. Jelenleg már ott van 3 éve, és már az akkori Exceles adminisztrációs fizetésének a háromszorosát keresi, és épp mostanában kezdett el BA (business analyst) állásokra pályázni, meglehetősen jó fizetésért.

Nyilván neki megvoltak a vele született képességei és szorgalma ehhez, és nyilván sokszor szerencséje is volt, ez igaz, de nyugodtan ő is belesüppedhetett volna abba az Exceles munkába élete végéig, mondván, hogy "hát, nem sok pénz, de legalább nem kell érte sokat dolgozni, és én biztos nem fogok semmi plusz munkát ingyen beletenni!".

Ez azért aranyos, hogy egyesek mindent a kevés fizetésre és a kizsákmányoló munkáltatóra fognak.

- Már kiderült, hogy mivel kevés a fizetés, ezért nem lelkesek, ezért nem végzik profin a munkájukat, és ezért csinálják meg csak a kötelező minimumot. Bezzeg ha a munkáltató többet fizetne, akkor mindenki húdenagyon lelkes és motivált lenne.

- Sőt - mint kiderült - az is a kevés fizetés és a kizsákmányoló munkáltató hibája, hogy az emberek egész este csak TV-znek és telefonoznak. Bezzeg ha a munkáltató többet fizetne, vagy kevesebbet kellene dolgozni, akkor mindenki húdenagyon tartalmas életet élne, hirtelen elkezdene beszélgetni a párjával/családjával/gyerekével, és hirtelen elkezdenének közös programokat is szervezni.

Aha...

Nálunk vagy mi másoltunk az SAP-ba vagy az SAP-ból riportolt adatokat kaptunk Excelben, vagy azt ellenőriztük, betöltődtek-e a szükséges adatok.

Nem tudom, ezt lehetett-e volna automtizálni.

Néha hajtás volt és amúgy nagyfokú koncentráció kellett.

Nem értem, ha tényleg 3 dolgot kellett ellenőrizni az SAP-ban az adott feladathoz, hogy a főnökeinknek adott kérdésre választ adjunk, miért kellene ehelyett 10-et ellenőriznem?

Csak mert előző válaszom 46%.

Ha nem jár érte semmilyen anyagi vagy akár legalább verbális elismerés akkor mennyit kéne dolgozni az "amennyi éppen elég" helyett?

A munkavállalók x százalékát nem jelentik be, nem kapnak semmilyen plusz juttatást + pszichopata vagy a főnöke vagy a munkatársai.

Vedd elő a fejed a seggedből kérdező...