Munkakeresésnél ti milyen arányban kaptok visszajelzést, hányszor hívnak be interjúra?

Én utoljára 2006.-ban voltam ilyen helyzetben.

Nagyjából talán 5-6 interjú juthatott 100 elküldött önéletrajzra - de annyira régen volt, hogy nem emlékszem már tisztán vissza...

Na, meg azóta rengeteget (is) változhatott a munkaerőpiac, a követelmények, stb.

Nem szoktam önéletrajzot küldeni.

Heti 3-4-5 megkeresést kapok, ha mindenképp váltani akarok, akkor ezek közül valamelyiknek írok, és megbeszélünk egy interjút.

Aztán persze van, ahova nem vesznek fel, vagy én nem akarok menni, de vaktában mindenféle random cégeket spammelni az önéletrajzommal nem az én szokásom.

Amikor pályakezdőként kerestem munkát (egyetem végén, még nem volt meg a diploma), akkor szerintem 20-30% volt a visszajelzési arány.

Tavalyelőtt már releváns szakmai tapasztalattal akartam váltani. Egy pozícióra jelentkeztem, behívtak, második kört kihagyva ajánlatot tettek.

Tavaly év elején jelentkeztem ca. 8 állásra, ebből hat visszajelzett. Mindegyikhez személyesen mentem el. H megfelelő benyomásaim legyenek és hogy ne csak a HR-es hivatalos szövegét halljam, hanem az ott dolgozók magánvéleményét is, egy órával hamarabb szoktam érkezni. A portás, a takarító, a karbantartók etc, nos, sokkal többet elárulnak egy cégről, mint az öltönyös/kosztümös emberek... Végül öt helyre hívtak dolgozni. Amelyik mellett döntöttem, ott tisztességes volt a tavaly karácsonyi bónusz, és már kétszer emeltek a béreken fél éven belül.

Sok sikert!

Nagyon reális, amit 5os ír tényleg :D

Életszerű, h pár órával kezdés előtt bejut a helyre és szobaelegyedik a dolgozokkal, úgyhogy senkinek ne tűnjön fel. És persze az is nyilvánvaló, h a dolgozók minden randon embernek valós fizetési infokat mondanak :D

Érdemes lenne a szektort is belevenni a válaszokba...

Bolti eladói/vendéglátás: személyesen jelentkezem, kelleni többnyire kellenék de akkora rakás fos (a műszakok, a fizetés azért a fárasztó munkáért) hogy sokszor nekem nem kell!!!

15 állásból 3 hívott interjúra, és mondjuk még 2 írt vissza, hogy másra esett a választás.

Rengeteg helyre jelentkeztem már, de sehova nem akarnak felvenni. (Csak egy érettségim van)

Szeptemberben visszaülök az iskolapadba, mert ez így nem lesz jó.

22N

ötös vagyok

"Nagyon reális, amit 5os ír tényleg :D

Életszerű, h pár órával kezdés előtt bejut a helyre és szobaelegyedik a dolgozokkal, úgyhogy senkinek ne tűnjön fel. És persze az is nyilvánvaló, h a dolgozók minden randon embernek valós fizetési infokat mondanak :D"

Látom, nem mozogsz otthon az offline világban.

Az ilyesmi úgy megy, hogy odamegyek a céghez egy órával hamarabb. A portásnak bemutatkozok, megmondom, h munkaügyben jöttem, és számomra fontos kérdéseket teszek fel neki (pl. a fizetésről minek is kérdezném? Azt a HR-estől meg fogom tudni időben. Illetve minden esetben kész számokkal jövök, hogy ne lehessen meglepni a bértárgyaláson. Van ez a béralku nevű dolog, beletanultam.) Meg szoktam kérdezni, hogy mekkora a fluktuáció és mi miatt mennek el innen az emberek. Aki fontos infót adhat -tudta nélkül- az a kertész, takarító, és a büfés. Egy eklatáns példa a tudtuk nélküli információátadásra, az, hogy ha nem mernek semmit mondani az idegennek. Akkor be vannak fenyítve. A büfés utóbbi egy információs aranybánya általában. Egy kávé áráért megtudom a főnök nagyapjának lábméretét is, ha akarom. Nem, nem kell semmilyen titkosügynöki módszer. Érteni kell az emberek nyelvén, és ismerni a metakommunikációs jeleket. Tapasztalatom, h minél nyíltabb vagyok, annál őszintébbek ők is.

Nem ártana kimozdulni néha a monitor mögül, kedves Hozzászóló, és tapasztalatokat szerezni a 3D-s színes, szagos világban, nem így látod?