Hogy éreznétek magatok, ha nem kedvelnétek a munkahelyetek, de tudatában lennétek, hogy csak rosszabbat találhattok helyette?

Elég cefetül, de azért törekednék arra, hogy jobbat találjak és nem adnám fel, már csak azért sem!

Nincs olyan, hogy csak rosszabbat tudnék találni. Ha az első váltás nem is jön be, addig próbálkozom, amíg nem kerülök olyan helyre, ahol jól érzem magam. Többször is megléptem, nem a levegőbe beszélek. Nem vagyok hajlandó olyan helyen tölteni az életem harmadát, amit utálok.

Nyilván nem kedvelhet mindenki, de olyan drasztikus nem lehet a helyzet, hogy mindenki utáljon. Ha mégis, akkor elég egyértelmű, hogy rossz helyen dolgozom. Ilyen munkahelynél akkor csak jobb létezik.

Kb így vagyok. Nem hiszem, hogy sokkal jobbat tudnék találni. Néha lehangol és ilyenkor kicsit bunkó vagyok a munkatársakkal, főnökkel is amit ők nem értenek. Persze utána bűntudatom van.

Mindenképpen keresni kell a váltás lehetőségét, még akkor is ha árat kell fizetni érte. Az a munkahely ahová örökös hányingerrel megy az ember, az elemészti az embert. Azonban a váltás előtt, lehetőleg minél jobban, fel kell térképezni a kinézett munkahelyet, nehogy csöbörből vödörbe eset legyen.