Mennyit tudnak rólatok a kollégák?

Az olyanok idióták, aztán majd idővel emiatt kikezdik a munkahelyén, és az lesz a vége hogy felmond inkább.

Pénzért van mindenki ott ahol, akinek a munka többet jelent ennél, az számoljon a következményekkel. Ebből kifolyólag én már azért sem rajongok ha valaki ismerősnek jelöl csak azért mert egy cégnél dolgozunk, utána meg visszamenőleg betekintést nyer a rokonságba.

Hogy vannak kutyáim, könyvet írok és, hogy voltam már depressziós, kétszer is; meg, amikor roboráltam, hogy hogyan haladok vele.

Nagy dolgok ezek, de mégis csak a felszín.

Egyik kollégám nagyon nyomatja, hogy mi mindannyian feltétel nélkül vagyunk egymás barátai és így egy család; ő zárkózpttnak gondol.

Pl anorexiás voltam tavaly és egyiküknek se mondtam így utólag, hogy miért voltam sovány. Vagyis nem az igazságot. Inkább azt meséltem, hogy haladok a roborálással.

Nagyon sok minden van, amit nem tudnak rólam, de mégis, a fent felsoroltakkal és a barátságos modoromal olyan, mintha ennyi lennék én; nem tűnök így titkolózónak.

Ja és nem az első nap. A kezdetekben még semmit nem mondtam és volt egy kolléganőm, aki megjegyzést tett a kutyáimra; majd visszakérdeztem, honnan tud róluk.

Valamit kamuzott arról, hogy a Facebook hozta elő neki oldalsávba, de csupán természetes kíváncsiságból meglesett szerintem. :)

Anyám egyik kolléganője anno azzal kezdte, hogy beült anyámékhoz és elmesélte a szakítását; úgy, hogy kvázi azt se tudták ki ő :D

Semmit, csak nagyon általános dolgokat.

A koromat, van egy macskám, hova jártam egyetemre...kb ennyit.

Már az első nap, amikor csak a nevemet tudták, akkor elkezdtek kombinálni kik lehetnek a szüleim/kik a rokonaim. Utálom az ilyeneket.

Amikor jöttek kérdezősködni, kitérő válaszokat adtam.

Van egy idegesítő kolléganőm, 3 héttel a munkakezdés után már tudtam róla mindent. Meddő, 8 élettársa volt, elvált, hetente összeveszik a szüleivel és a pasijával, rendszeresen bejelenti hogy mikor menstruál.

És az a durva hogy rólam is tudni akar mindent, és ha nem mondok neki konkrét információkat, elkezd kitalálni dolgokat. Kérdezgette hogy van e csajom, hány nőm volt eddig.

Próbáltam hárítani, kitérni a kérdés elől. Elmondtam neki hogy nem szeretnék magánéleti dolgokról beszélni munkahelyen, erre meg kitalálta hogy én ilyen otthon ülő típus vagyok család/barátnő nélkül. Ráguglizott az esti sulira ahová járok, tudni akarta hogy melyik napokon megyek, hétvégén is ott vagyok, stb.

Mindent tudni akar. Elég para.

25/F

Az előző munkahelyemen csak nőkkel dolgoztam, már az első nap leesett, hogy pletykás, kibeszélős társaság. Na ők még 3 év után sem tudtak rólam semmit azon kívül, hogy nagyjából melyik városrészben lakom és azt, hogy szeretek utazni, mert minden szabadságomat máshol töltöm.

A mostani munkahelyemen normális emberek vesznek körül, néhányukkal mostanra már haveri a viszony, így szoktunk magánéleti dolgokról is beszélgetni, de nincs itt olyan ember, aki minden apró szarságot elmesélne magáról már az elején vagy benn agonizálna valamilyen magánéleti probléma miatt. Még szerencse, mert az előző munkahelyemen pont eleget hallgattam a percre pontos beszámolókat mindenki szexuális életéről, bioritmusáról és társairól, amire baromira nem voltam kíváncsi..