"Mindbe belekezd, semmit nem fejez be" típuson hogy lehet változtatni?

Én azt mondanám, a kulcs itt - apró lépések.

Én eléggé dinamikus, lelkiismeretes embernek vallom magam, de van hogy ugyanilyen passzív, már-már predepressziós állapotba kerülök.

Az ilyen bajoknak egyszerűen az a gyökere hogy túl nagy falat a feladat, és "inkább bele se kezdek, mert maga alá temet". Ezekből hosszú távon lesz a depresszió.

A munkahelyen ide-oda kapás kicsit szerintem más téma, lustaság.

A lényeg itt szerintem hogy bontsd le kis lépésekre a dolgokat. Pld. az álláskeresésnél: meg kell csinálni az önéletrajzod, oké, erre adsz magadnak 3-4 napot. Ne gondold tovább hogy ó mi lesz, ha nem lesz jó stb. Nem, kész, ez a feladat, legyen meg 4 nap múlva.

Ha kész, már elvégeztél valamit, és örülhetsz.

Aztán mondjuk lehet az a cél hogy leírod, milyen munkahelyen éreznéd jól magad (beosztás, fizetés, munka típusa stb.) érdemes itt minél reálisabban szemlélni.

Aztán a cél, hogy jelentkezz naponta 3-4 állásra. Megint nem kell túlkgondolni, hogy jaj mi lesz ha nem, mi lesz ha igen.

Ha felhívnak valahonnan, ne gondold túl - koncentrálj arra a telefonbeszélgetésre. Ha interjúra mész, az legyen a feladatod, hogy akkori legjobb tudásod szerint megcsináld, utána kész, ne görcsölj rajta.

Ha felvesznek, mondogasd magadnak, az a feladat, hogy jól betanulj. Minden hétre ki lehet túzni magadnak kis célokat, hogy mit akarsz elérni.

Ezeket vezetheted is, kockás füzetben, telón, postiten, mentalitás szerint, kipipálva ami kész, és ha bepánikolsz, ránézhetsz.

Agyban dől ez el, hidd el, sokan vannak hasonló problémákkal.

Egyik volt barátnőmmel volt ez. Róla amúgy sokat írkálok gyakorira, lehet már láttad a sztoriját, ha igen, elnézést az ismétlésért.

Neki az okozta, hogy aktív ember volt alapjáraton, akinek az energiája le volt szívva és lelileg ki volt borulva. Így történt, hogy, ha hirtelen lett egy kis energiája, beleugrott, elkezdte csinálni, aztán az úgy is maradt.

A szobájának a falán a festménye félig lett kész. Rendszerint otthagyott minden szakkört vagy tanfolyamot, amibe belekezdet a fősulit is tervezte otthagyni.

Mindet nagy lelkesedéssel kezdte, de aztán szépen elkezdte mondogatni, hogy pontosan miért is nem jó, hogy ezt csináélja és abba is hagyta.

Nem lehetséges ez? Hogy igazából le vagy terhelve és hirtelen felindulásból (amikor hirtelen lesz energiád) kezdesz bele dolgokba?

A félbehagyott munkák - szerintem ott simán a megoldás, hogy nem hagyod félbe vagy kis emlékeztetőket hagysz színes papírokon az asztalon, hogy ezzel dolgoztam épp és itt hagytam abba.

nekem is van néha, hogy dologozok valamin, aztán bejön egy másik sürgős ügy, így kicsit jegelem azt,a min dolgoztam és, mikor a sürgőset befejeztem szépen nézem a következő munkát és 1-2 óra múlva ugrik be, hogy amit félbehagytam azt be se fejeztem végül. Ezek az emlékeztetők sokat segítenek ilyenkor.

1-es vagyok.

Ez az "életem egy nagy muszáj"-t nagyon átérzem!

Elmúlt kb fél évem erről szólt. Szerveztem az esküvőinket (kettő volt, férjem külföldiként csak az egyikben tudott igazán segíteni), egy borzalmas melóban kellett helyt állni, mellette az egészségem is tropára ment, mozogni kellett, diétázni, családdal, munkahelyen jópofizni, macska lebetegedett, stb. semmi örömöm nem volt.

Csinálj valamit ami kikapcsol, minimum kétnaponta. Várd azt a momentumot a napban amikor végre azt csinálhatod. Ha nem égető szükséglet valami, halaszd el kicsit (mint ezt a felújítós dolgot). Mozdulj ki kicsit, sétálni, programokra.

Mi pár hete vettünk egy kis szerény autót, mióta hétvégén eljárkálunk, az engem nagyon feltöltött a sok benn gubózás után. Emellett végre megint kézbe vettem egy könyvet és elmélyülve tudok olvasni egy kijelölt kis zugban.

Találj olyat ami feltölt, amit szívesen csinálsz, élj annak pár hétig, gondolj erre még a melóban is. :)

A feladatokba bele-belekapáshoz annyit, hogy irodai környezetben sok eszköz áll rendelkezésre hogy ezeket nyomon kövesd, postitek, outlook emlékeztetők (levelet bejelölni vagy naptárban), excel... Én projekt menedzser vagyok, de néha nekem is elsikkad pár dolog, ez bizonyos terheltség mellett azért normális.