Általánosban és középiskolában lelki terrorban tartottak az osztálytársaim, és ezekhez néhány tanár asszisztált. A mai napig nem tettem túl magam ezen, és ez normális?

Engem is bántottak, de nem hívom terrornak, mert annyira nem volt durva. Egy-egy ember nézett ki magának és évről évre megkeserítették az életem. Én sem tudom mi történt, egyik pillanatban barátok voltunk és egymáshoz járkáltunk át, másik pillanatban pedig azt nézte, hol köthet belém. Ezek aztán elég mély nyomott hagytak bennem, gyakorlatilag ezt viszem tovább mindenhová, ahová megyek. Nehéz a beilleszkedés egy közösségbe, volt a kidobó általánosban, az utolsók közül választottak, muszájból. Ennyir érek felnőttként is. Vannak olyan osztálytársak akik nem álltak bele a sorba, nem voltunk barátok, de nem is bántottak, sőt a mai napig az utcán is megismernek és köszönnek.

Azonban én nem voltam jóképű sem pedig okos és szerencsés, ennek megfelelő az életem manapság. Szeretnék belőle kitörtni, de ehhez túl buta vagyok. Keveset keresek és lövésem sincs mit szeretnék csinálni, barátam nincsenek, kapcsolatom sosem volt. Két okból nem szeretnék találkozni régi osztálytásakkal: egyrészt mindenkiről az iskolában eltöltött kellemetlen évek jutnak eszembe, másrészt bárki többre vitte, sikeresebb lett, mint én. Volt akinél közbeszólt az élet, nagy karrier előtt állt, aztán beteg lett, már régóta nem él. Nem akarok öngyilkos lenni, csak azt nem értem, én miért élek? Aki tudta mit akar és sikeres volt, az nem él, még mások élnek és sikeresek, addig én szenvedek, mert az élet semmilyen területén nem vagyok jó, akkor mi értelme ennek a szenvedésnek?

A lelki sérelmek régen voltak, félre tudom ezeket tenni, még talán a sikertelenséget a munka világában is, de manapság a magány határozza meg a mindennapjaim, a többi meg már csak a ráadás.

Sokat nem segítettem a válaszommal, ha másra nem, arra jó volt, hogy tudd, nem vagy egyedül, aki hasonló hátrányból indult az "élet, amit túl kell élni valahogy" játékban. 29/F

Nálunk általánosban és középiskolába olyanokat közösítettek ki, akik a normáltól eltértek: mentálisan visszamaradott, autisa, viselkedési problémás gyerekeket szekáltak, vagy a bödöseket voltak (vagy egészségügyi okokból volt egyfajta szaguk, vagy mert nem fürödtek) vagy valami egyéb testi problémás gyerekeket: pl. bicegtek, hiányzott egy ujjuk, vagy hasonlók, vagy bármilyen genetikai rendellenesség miatt "máshogy" néztek ki.

Azokat, akik simán mondjuk "bolondosan" viselkedtek, nagyokat röhögtek pl, vagy aki magába fordulva ült a padjában, mert depis volt, nem bántották, csak nem foglalkoztak velük. A többiek meg elvoltak.

Mivel terrorizáltak? Miket mondtak? Szüleiddel megbeszélted ezt akkoriban?