Egyetemistaként úgy érzem nem illek a korosztályomba? Hogy találjak hasonló embereket mint én?

Ilyen voltam, gimi alatt nem vonzott a buli. Osztálytársak elhívtak, barátnőm elrángatott, de nem élveztem

Nem akartam inni (de azért néha előfordult, bár az se segített, plusz másnap xarul is voltam).

Untam magam. Egyszer barátnőm is lelépett pasizni és, mivel külföldön voltunk, azt kellett néznem, hogy a pasival táncol és beszélget.

De anélkül is. Fáradt voltam, nyűgös, nem tudtam és nem szerettem táncolni.

Hajnali kettőkor legkésőbb leléptem, utáltam, hogy alig hagynak elmenni.

Azt is utáltam, hogy barátnőm hajnalig bulizott, délig aludt és én meg nyolckor fent voltam és ezek összeveszéseket szültek.

Gyűlöltem ezeket a spontán ökörködéseket, hogy végre pihenhettem volna és rám csörögtek, hogy menjek; ha nem mentem, xemétnek hívtak.

Mimdenesetre szerettem este otthon pihenni, kerültem ezeket a programokat.

Pár hónapja volt csapatépítő a munkahelyen. Utána mentek este bulizni. Hívtak engem. Leépítettem őket.

Én kifejezetten egy "bulikedvelő" diáksággal ellátott egyetemre járok, így kifejezetten átérzem.

Viszont van számos program Pesten, pl. egyszer pont egy óbudais lánnyal találkoztam egy fizika előadáson. :)

Egyikünk sem erre a szak járt, bár ő valamilyen mérnök szakon volt(már nem tudom pontosan milyen) én társadalomtudományin.