Önbizalomhiányos vagyok, már teljesen tönkretettek az osztálytársaim. Hogyan tudnék ezen változtatni?

Hát lehetne ötleteket írni de a legvalóságosabb az, hogy sajnos ezt túl kell élni. Ahogy leérettségiztél elköszönsz a sok hulladéktól. Addig is szarj le mindent. Szünetekben aludj vagy telefonoz. Órákon meg próbálj magadban csendben tehát a lehető legkevesebb figyelmet magadra vonzani. Ha csak beszélgetni akarsz írj rám nyugodtan. 21/f

Iskolaváltás xD Szerintem egyszerű, ahol basztatnak, azt a helyet ott kell hagyni.

Hát a saját példámból kiindulva megosztanék egy rövid sztorit veled, de azt ajánlom, ne kövesd az én tettem. Engem is csesztettek, általánosban főként a roma úriemberek, ellenük esély nem volt, hisz mindig csapatban támadták be az embert, és nem csak a suliban. Reménykedtem, hogy majd gimiben jobb lesz, nem lesznek ilyen problémák, de sajnos tévedtem. A cigányokat felváltották a városi sznobok... Én a régi tapasztalatok miatt visszahúzódó voltam, és megérezték a mocskok, mintha börtönben lettem volna. A kilencedik és a tizedik így telt, szopattak ott, ahol tudtak. Még az ofőm se állt ki értem sose. Aztán jött a 11. osztály, és kirándulás, ami sajnos kötelező volt. A szobába bejöttek ezek a jó gyerekek, és hát leöntöttek hideg vízzel. Ekkor eldurrant az agyam, miután elmúlt a sokkhatás, felálltam, és tiszta eremből, minden gyűlöletemet összeszedve oda csaptam a srácnak, a főkolomposnak, majd a földön is ütni kezdtem, a haverjai közben pedig oldalról több ütést is mértek rám. Mire bejöttek a szobába a tanárok engem már lefogtak vagy hárman, véresre püfölték az arcom, de a hibás én voltam... Négyen állították azt, hogy én voltam az agresszív, és ok nélkül neki mentem a gyereknek. Végül a fegyelmi bizottság előtt megúsztam egy igazgatói intővel, de onnantól kezdve nem mertek többé szólni. Sőt, én is bunkóba váltottam, ezután a tanárokkal is flegma lettem, és csak a kitűnő átlagomnak hála nem rúgtak ki a gimiből. Még a haverjaimat is elmartam magam mellől a féktelen harag miatt. Azóta egyetemista vagyok, 65 km-re lakom az egyetemtől, de nem voltam hajlandó koliba menni ezen régi tapasztalok miatt, és a csoporttársaimmal sem ismerkedem, pedig már másodéves vagyok, de van, akinek a nevét sem tudom. Nekem az általános és a gimnázium tönkre vágta az életem, sosem lesz emiatt párkapcsolatom sem, mert a csajokban sem tudok megbízni, annyiszor szívattak ők is. Ma már persze jobb a helyzet, és ha találkozok egy volt osztálytársammal, bár köszönök, de utána rövidre zárom a beszélgetést, és otthagyom.