20 év távlatából bunkóság levegőnek nézni a volt osztálytársamat?

Ha nem voltatok a gimiben sem beszélőviszonyban, és ha nem is járta végig a gimit, csak mondjuk visszabukott, akkor nem.

Egyébként is, ő is köszönhet, ha felismert.

Szemtelenség az lenne, ha köszön, de nem köszönsz vissza. De amúgy nem. Nekem is van pár volt osztálytársam (kb 10 éve érettségiztem), akiket nagy ritkán meglátok; ha nem vesznek észre, nem megyek oda hozzájuk, ha elmennek mellettem az utcán nem köszönök, de, ha ők előre köszönnek, akkor visszaköszönök.

Leállni nem állok le velük beszélgetni ("Szia! Mizu? Ezer éve!") - persze, ha ők megállnak, nem ellenkezek. Én úgy látom, nem igen igénylig az emberek az üres fecsegéseket.

Régen, amikor még fiatalabb voltam jóval, összefutottam egy volt osztálytárssal és a találkozás alatt tanultam ezt meg, hogy nem kell leállni csevegni. Jóban voltunk a gimiben, kíváncsi voltam rá, mi van vele azóta, persze csak 1-2 mondat erejéig beszélgettünk volna, mert láttam, hogy társasága van és én is mentem volna a dolgomra. Elhajtott, hogy ő csak udvarias akart lenni, ezért köszönt, de épp van valakivel, szóval hagyjam magára. Ott abban a pillanatban eléggé megdöbbentett, viszont legalább tanultam belőle, hogy nem mindenki igényli meg a bájcsevegést.

Szóval, ahogy írtam, ha nekem köszönnek, visszaköszönök; ha leállnak velem beszélgetni akkor én is, de amúgy meg nem mászok a privát szférájukba.

Engem a facen jelölt be volt oszttars es ramirt hogy hogy vagyok.

En visszajelöltem kicsit irtam magamrol mi lett velem azota es visszakerdeztem és veled?

Erre semmi valasz, nem ir, eltelt par év, töröltem az ismerösök közül.