Ilyen helyzetben mit kellene tenni? Valaki ad tanácsot?

Októberben rám írt az egyik kilencedikes kiscsaj. Én tizenharmadikos vagyok (a szak, amire jelentkeztem 4+1 éves).

Októberben rám írt, beszélgettünk.

Amikor neki kevesebb órája volt, akkor megvárt mindig, pedig én egyszer sem kértem. Mindig beült mellém a buszon, ha pedig az egyik osztálytársam odaült mellém, akkor vagy elém, vagy mögém ült.

Még decemberben, közvetlen téli szünet előtt írta nekem instán, hogy szeret, és tetszek neki. Én erre írtam, hogy bocsi, de nem akarok kapcsolatot. Pedig akartam, csak nem vele. Egyszer megvártam anyámat a buszmegállóba, és az a lány ott maradt velem. Már akkor éreztem, hogy azon kívül, hogy egy suliba járunk, semmi közös nem volt bennünk és totál nem volt szimpatikus sem. Amúgy ekkor sem kértem, hogy maradjon ott velem, ő maradt ott magától.

Tegnap ráírt az egyik haveromra, hogy tudna-e neki segíteni velem kapcsolatba. Erre én egy kicsit bepipultam, és írtam neki, hogy ezt rohadtul nem kéne, hogy a barátomra ráir ilyennel kapcsolatban. És ebben szerintem igazam van. Mert az addig rendben van, vagy jó az sincs rendben, hogy engem zaklat, állandóan rám ír, meg képes várni 2 órát, hogy egy busszal tudjon velem menni, de az már mindennek a 'netovább-ja', hogy ilyenekkel zaklatja a barátomat. Megírtam neki, hogy hagyjon engem békén, ne keressen tovább, keressen mást és felejtsen el engem.

Erre szólt az apjának, és olyanokkal fenyegetett meg Messengeren ma reggel, hogy ha elmúlik a koronavírus, akkor megvár ott a sulinál és még a szrt is ki fogja belőlem verni. Ezek az üzenetek megvannak még, nem töröltem ki.

Fiú vagyok, de félek. Láttam már az apját képről, és ott eléggé nagy darabnak látszik (nem izmos, kövérnek mondanám).