Ma láttam az egyik diákom, és mióta nincs suli sokat fogyott. Nem mertem megkérdezni tőle semmit erről. Régen anorexiás volt. Hogy tudhatnám meg, hogy minden oké e vele? Finoman hogy kérdezzek rá?

9. Válaszoló vagyok, csak szeretném tisztázni, hogy nem a 10. Válaszoló vagyok, bár a százalékunk azonos.

Azért emelem ki ezt, mert szerintem meg pont, hogy a tanár kérdezi ezt, aki anno volt anorexiás. Azért gondolom ezt, mert aki volt anorexiás, az annyira övatos más jelenlegi vagy volt anorexiással, mint a kérdező.

Szóval szerintem egy tanár tette fel a kérdést, aki önmaga is küzdött étkezési zavarral.

Eléggé szkeptikus vagyok. A szófordulatokkal nincs gondom, mert egy tanár, aki a hét java részét diákok között tölti, otthon a FB-on meg esetleg Instán is látja, amit megosztanak és, esetleg felnevelt 1-2-3 gyereket (vagy többet) így beszél.

Viszont maga a felfogás , a diákhoz való viszonyulás nem egy 57 éves tanáréra vall.

Ha azt írná a kérdező, hogy kb 30 éves, akkor azt mondanám, hogy rendben, megesik ez a kezdőkkel, de 57 évesen már furcsa egy kicsit, hogy eddig a problémás diákjait jól tudta kezelni, esetleg egy darab problémás diákja sem volt mondjuk 32 év alatt, majd hirtelen jön egy Anorexiás kislány, akivel nem tud mihez kezdeni (hacsak nem most pályakezdő).

Nekem az egyik rokonom tanár és még 50 sincs, de olyan történeteket mesélt (persze nevek nélkül), amikben volt minden - volt diákja, akinek meghalt valakije (nem is egy ilyen diákja volt), volt, aki étkezési zavarral küzdött, meg még különféle történetek, amiket eléggé durva egy 18 év alattinak megélnie. Kb minden osztályában volt 1-2, néha több problémás gyerek.

És ezzel nem csak ő van így, minden tanár tudna mesélni hosszasan erről. Az én iskolás éveim során is voltak esetek a gyerekeknél, meghalt a szülő, meghalt a diák (rákos beteg volt) , gyerek skizofrénia tüneteit mutatta, lány rájött, hogy leszbikus, gyereket kidobta az anyja, gyerek apukája börtönbe került, gyerek az iskola épületében kísérelt meg öngyilkosságot, gyerek öngyilkos lett tanítás előtt, gyerek anorexiával küzdött, stb.

Szóval egy 57 éves tanár nem hinném, hogy ennyire tanácstalan, ha egy anorexiás lányról van szó.

Nekem ezért gyanús egy kicsit, hogy a kérdező a diák, ráadásul nem az első lenne a GYIK történelmében, hogy a diák a tanár nevében kérdez, csak mondjuk a célját nem értem itt.

De mondjuk, tegyük fel, a kérdező egy tanár tényleg és valami miatt hirtelen a szóban forgó lány lesz az, aki nagyon mély nyomot hagy benne; volt is erről szó egy korábbi kommentben, hogy talán a kérdező is volt anorexiás.

Hacsak a kérdező nem egy gyermektelen, egyedülálló macskás néni, akit már nagyon durván emészt a magány, nem kötődne így hozzá.

Persze egy tanárban nyomot hagynak a diákok esetei, de azért van egy határ, amit meghúznak a tanárok maguk körül, a kérdező pedig, ha meg is húzta ezeket a határokat, rég átlépte őket.

Egy tanár alapjáraton nem szabad, hogy valakit a gyermekének érezzen, meg a bizalmasa legyen, meg, hogy a éjjel nappal ott legyen neki, meg, hogy ilyen lazán vegye, hogy a gyerek rákapott, mert az igazságtalan a többi gyerekkel szemben és ráadásul pont, hogy nem segít a gyereknek vele.

Nem az első eset a történelemben, hogy egy gyerek rákap a tanárára, de ezt pont, hogy nem szabad hagyni, helyette inkább a megfelelő segítséghez irányítani őt (pszichológus) vagy, ha szükségesnek látod, a lány családjához kiküldeni a gyámhatóságot. Ezek olyan lépések, amikkel biztosíthatod, hogy a lány megkapja a biztonságos hátteret, bár mondjuk itt már ez az utóbbi nem jöhet szóba, mert a lány már 18 éves.

Mindegy, Hegyi beszéd vége, én azt javaslom, hogy hagyd az egészet. Ahogy írtad, ha ráírsz a lányra, hogy lefogyott, akkor azzal indítasz be nála valamit, ha meg csak random ráírsz akkor jól van e, akkor azt meg nem tudná hova tenni és előbb-utóbb szépen előjönne a súly téma.

Most amit tehetsz, az, hogy vársz, ha baj van, ahogy írtad, rád kapott, előbb-utóbb úgyis rád ír, ha nincs bj, nem fog a fogyás miatt keresni. Ha rád ír, akkor meg egy alap támasza lehetsz, de tegyél róla, hogy ne te legyél az egyetlen támasza, hanem keressen segítséget; tehát gondolkodj róla, hogy tegyen azért, hogy lelkileg rendbe jöjjön.