Miért van az hogy a mérnöki szaktársaim közül az éltanulók semmire sem vitték?

A kérdésed feltevése nem igaz, ez a legtöbb esetben nem így van.

Feltételezed, hogy a zsenikállami szférában élik le az életük. Holott megvan az a terve, hogy 5 évig nyugis meló önkormányzatnál, meglesz a jogosultsága, es a nyugdijjas munka mellett maszekol. Lehet hogy a zseni az maradt továbbra is zseni, csak nem akar szívni a kivitelezésnél.

A "semkire se vitték" és a "nem sokat keresnek" szerintem nem ugyanazt jelentik.

Mert tudni kell szűrni, hogy mi fog kelleni az életben és felesleges megtanulni, és mi az, ami fontos. Nálunk is volt sok olyan, aki nonstop magolt, hogy megtanulja a rendszertant stb, mire ment vele? semmi értelme, elfelejti az ember. Az elsőt megtanultam, a többit kipuskáztam. Ugyanaz az eredmény. Inkább a gyakorlatban kell tudni használni a tudást. Én évet is csúsztam és az átlagom sem volt fényes, mégis a szakmámba dolgozom vezető pozícióba, pedig még csak 3 éve dolgozom.

Egyrészt az élet ilyen, én elitgimibe jártam (ezt a jelzőt nem dicsekvésből aggatom rá, hanem országos szinten a legjobb iskolák közé tartozik az éves felméréseken), aztán a BME-re, több mérnökképzést is megcsináltam. Nálunk is vannak, akiknek a gimiben, egyetemen nagyobb jövőt jósoltak volna és az akkori kiemelkedő teljesítményükhöz képest most nincsenek az élbolyban, meg vannak, akik többre vitték, mint ahol régen tartottak (sajnos olyanok is, akiknek nem kelltt vonla többre vinni ,mert nem túl intelligensek és befolyásos ismerős által vannak a mostni pozíciójukban). Egyik gimis osztálytársam pl. miniszterelnök akart lenni... Ez tök normális, valakinek nincs olyan irányú szaktudása, gyakorlata, ami kellene egy munkához.. ráadásul a munkaerőpiacon sokszor nem a teljesitmény, a tudás, az érdemek számitanak, engem is lapátra tett már diákmunkákra való jelentkezésnél pár HR-es csaj... még csak meg se nézték, hogy érettségi után egy évvel már volt 4 nyelvvizsgám, az zavarta őket, hogy nem előnyös a fotó a diákmunkára való jelentkezési önéletrajzomon. Ami szerintem nevetséges... ilyen világban élünk.Meg aztán sokszor nem is látszik valakin, hogy mit ért el az életben, rólam sem tudja kb senki, hogy hány nyelven beszélek, hány nyelvvizsgát tettem le,ha már itt tartunk, mert nem szoktam befotózva feltölteni a facebook-ra. Nem jelent ez semmit. A véletlen és a szerencse is nagyobb szerepet játszanak a munkaerőpiacon, mint az iskolában, ott azt értékelték, amennyit tudtál és amennyi energiát fektették a tanulásba. Sok munkahelyen soha nem is fogod használni az egyetemen megszerzett tudást, ezért mondják sokan, hogy felesleges volt megtanulni. Aztán túlképzés van manapság a felsőoktatásban, rengetegen el sem tudnak helyezkedni a szakmájukban. Ismerek jogászt, aki most bábszínházban dolgozik, a másik meg call centerben supevisor. Nem tudom, szeretik-e, de tuti, hogy nem keresnek vele jól és a munka, amit el kell látniuk, elég alacsony szintű ahhoz a tudáshoz képest, amit a jogi egyetemen megszereztek, pedig a jogot sem olyan nagy dolog már manapság elvégezni.

Előző vagyok. A bölcsész szakokra már 20 évvel ezelőtt is mindenki úgy íratkozott be, hogy az elős napokban mondták nekik, hogy lehet, hogy csak a Mekibe fognak tudni menni a diplomájukkal, a szakokon már akkor túlképzés folyt, pl. filozófia szakosból (mostani szabad bölcsész) országos szinten 120-150 diplomázott évente, ebből kb 3-ra volt szükség. Egyrészt jónak kéne lenni benne, tehát felmutatni önálló kutatási eredményt, az nem elég, hogy van róla dilpolmád, esetleg PHD-d , manapság a könyvírás semennyire nem jövedelmez, egy barátnőm adott már ki könyvet, ő mesélte, hogy az írók , költők, zeneszerzők valahol még mindig 100-200ezres honoráirumot kapnak egy-egy regény, darab után (pár kivétel akad, van néhány felkapott iró). Senki nem vesz könyveket. Még a tehetségkutatósok is jobban járnak anyagilag a haknizással, mint ők ,pedig diplomájuk van. Egy másik ismerősömnek phd-ja is van filozófiából és vidéken egy c.többségű településen tanít egy szakközépiskolában. Az épitőipari beruházásokat, pályázatokat 90%-a is ugyanazok nyerik, fiatalok nem jutnak hozzá a nagyobb munkákhoz, vagy ők a nyertes cégek alkalmazottai, beleteszik a szellepi munkájukat a projektbe, de a nagyfőnök nevén fut a beruházás és övé a pénz meg a dicsőség.

A munakaerőpiacot én igazságosság szempontjából a gyakorihoz tudnám hasonlitani, itt sem az alapján pontoznak fel vagy le válaszokat, hogy mennyiben a témára reagál,mennyire hasznos, mennyire informatív. Sokszor el se olvassák, de már pontoznak. Na, a HR-esek is ilyenek.

Mellékesen: a nettó kereset és az életminőség nincsenek mindig szinkronban. Én sem keresek sokkal többet 200-nál. De van egy munkám, amit szeretek, van egy kiegyensúlyozott életem, és kellő szabadidőm. Meg szakmai hírnevem. A pénz csak egy összetevő a "ki mire vitte" kérdéskörben. Kerestek már meg kétmilliós álásajánlattal. Visszamondtam, mert hiába lenne a bőröm alatt is pénz, túl sok mindenről kellett volna lemondanom. A temérdek pénz meg mit ér, ha mellette boldogtalan az ember?