Hogy élted meg idáig az online oktatást? Szeretnéd, ha újra bevezetnék? Ha igen, miért?

Egyetemen könyebbnek éresztem az online oktatást. Szorgalmi időszakban jobban be tudtam osztani az időmet, már ugye a miatt is hogy nem kellett utazni. Nálunk a tananyag mindig jól eljutott hozzánk, és szerintem a vizsgák is rendben voltak. Összeségében én szerettem az online oktatást, de azért nem bánnám már ha rendesen kellene járni.

Csatlakozok, az első válaszolóhoz, csak én azért szurkolok, hogy legyen meg online suli, semmi kedvem bejárni

Nagyon nem szerettem. Két félévet csináltam meg online oktatásban, de a harmadikat már passziváltam, mert katasztrofális volt. Nálunk az online oktatás színvonala fényévekkel elmaradt a jelenléti oktatáshoz. Az összes óránkat megtartották online az óra időpontjában, minden órán kötelező volt részt venni bekapcsolt kamerával (ha nem kapcsoltad be, nem voltál ott…), de gyakorlatilag semmit nem csináltunk az órán csak beszéltek a tanárok minden hülyeségről, csomó technikai probléma adódott és mindig volt valami kis beszélgetős körkérdés amit motiválónak és pozitívnak szántak, de minden volt csak az nem… Ja és nem szabadott rögzíteni az órákat. Mellette viszont sokkal többet követeltek tőlünk, rengeteg beadandót kellett írni, sokkal több olvasmányt adtak ki, mert “úgyis otthon vagytok, ráértek” meg a határidőket is komolyabban vették, mert “hát online minden gyorsabb, nem”… Úgyhogy nekem az online oktatás alatt nemhogy több időm lett volna, jobban be tudtam volna osztani az időmet, a magam tempójában tudtam volna tanulni stb., hanem éppen ellenkezőleg. Kb. csak loholtam magam után, azt se tudtam mit tanuljak mert kb. semmire nem volt normálisan időm, tök feleslegesen görnyedten végig 90 perceket online óra címén (jelenléti oktatásban legalább érdemes volt bejárni, tanultunk, jegyzeteltem stb.) stb. Annyi, hogy nem kellett bejárnom személyesen az egyetemre, de esetemben ez max. 20 perc kellemes sétát jelentett a kollégiumból, amit tökre éreztem meg, hogy most picivel tovább aludhattam reggel… Az egyetemi kommunikáció eleve nem jó, de az online oktatás alatt csak romlott és nehéz volt kommunikálni a tanárokkal, ügyintézőkkel stb., a szakdolgozati konzultációkról nem is beszélve. Mindenféle anyaghoz sem lehetett könnyen hozzáférni, mert nem volt könyvtár. Valamint én azt éreztem, hogy a mentális egészségemre, az egész közérzetemre, a szociális életemre is nagyon rossz hatással volt. Szinte állandóan csak ültem a szobában és tanultam (mert egyszerűen sokkal többet kellett készülnöm és otthon a szobám volt az egyetlen hely, ahol csend és nyugi van, nem zavar a család és én sem őket, könyvtár stb. ugye zárva volt), sok szórakozásra és kikapcsolódásra, pihenésre nem volt időm. A családommal nem rossz a kapcsolatom, de a kollégiumból (pláne egyik napról a másikra) hazaköltözni nekem sem volt annyira örvendetes, mert nyilván a szülőkkel lakni más, picit visszacsúszol gyerekstátuszba, tök más korosztály, más életvitel és ebből adódóan nagyon sok kényelmetlenség, alkalmazkodás. Mi vidéken élünk, tehát itt nincsen nagy élet a vírustól függetlenül sem, de még csak nincsenek parkok stb. sem, ahova az ember picit kimozdulhat, két beadandó és a járvány között pedig nem fogsz kirándulni máshova. A barátaim messze laknak tőlem (az ország minden pontjáról járnak emberek egy adott egyetemre, a gyerekkori barátok is továbbtanulnak, költöznek stb.) és személyesen nagyon sokáig nem tudtunk találkozni (a kijárási korlátozás miatt az ingázás nem fért bele, de szálláshelyek sem voltak nyitva), max online tudtunk beszélni (de azt is nehéz volt összeegyeztetni és szerintem nem pótolja a személyes találkozást). A szüleim dolgoztak, ugyanúgy bejártak a munkahelyükre, tehát velük is inkább csak estefele találkoztam. Szóval nagyon sokat voltam egyedül, monoton volt, nyomasztó stb., nekem semmi “kedvem” nincsen ahhoz, hogy mindezt még egyszer átéljem.

Bár csak 2 félévig tanultam így, abból ráadásul az utolsó félév csak a szakdoga + államvizsga volt, önmagában könnyebb volt átmenni a tárgyakból, és kötelező sem volt ugye bejárni azokra az órákra, amikre amúgy muszáj lett volna bejárni - teljesen feleslegesen, és az sem volt, hogy van egy lyukas órád és akkor hazamenni nem éri meg, de cserébe várakozhatsz 1,5 órát valahol, szóval összességében lazább, és könnyebb volt, viszont hiányzott a társaság, hiányzott, hogy lehessen szórakozni a szaktársakkal.

4-es válaszoló vagyok - kiegészítés- ellenben azért befizetni a tandíjat 2 féléven át, hogy a tanárok kiküldjék e-mailben, hogy mettől-meddig kell az anyagot atnézni, meghogy részt vegyek 3x10 perc szakdolgozat konzultáción, na ezért nem érte meg nagyon befizetni azt a két félévet őszintén szólva, pláne azért, mert az első hullám idejében nagyon sok diákmunka megszünt, köztük az enyém is, és diákhitelt kellett felvennem az utolsó félévemre, ahol tényleg csak 3x10 perc konzultációra találkoztam egyáltalán tanárral...

én nagyon élveztem az online oktatást, remélem megint lesz legalább fél évig. nem kellett minden nap hajnalban kelnem, napi 2x1 órát utaznom, nem kellett napi 7-8 órában elviselni a sok hülyegyereket. szinte mindenből 4-es 5-ös lettem év végén