Volt olyan tanárod, akit az egész osztály utált?

Igen 5-6. osztályban tanított latint.... Mondjuk a nyelvet azt nem igazán tanultuk, csak a szótárból a szavakat meg hogy melyik félisten/isten kivel baszott félre. Meg ily szólásokat hogy:

Repetico est mater studiorum. Kb ennyi maradt meg, ezt még az első órán tanultuk. 🤷‍♂️

Tőle kaptam meg életem első 2 egyesét, még a mai napig nem tudni hogy mire, de beírta.

Volt.

Németet, 9-12.

Angol tagozatos csoport voltunk akiknek a prioritás az angol nyelvvizsga megszerzése volt, ennek ellenére ő semmilyen támogatást nem mutatott, 2 naponként 400 szót kellett megtanulni és 1 tanév alatt eljutottunk a szenvedő szerkezethez úgy, hogy az alapokkal sem voltunk tisztában. Ezzel a tantárgyat és saját magát is megutáltatta.

Igen, rendszeresen volt igazgatói ügye is.

5 éve ennek

Sehogy nem vélekedek erről, örülök, hogy megszabadultam tőle.

(a kérdésekre olyan sorrendben válaszoltam, ahogy te kérdezted)

A legtöbb tanárt utálta az egész osztály, mert láthatólag ők is utáltak minket, vagyis a gyerekeket úgy általánosságban. Megfélemlítettek, üvöltöztek, vertek. Már elsős koromban, hatévesen megvert egy tanár, amiért az udvaron szerinte rossz helyre ültem le a szünetben. Az volt a harmadik napom az iskolában, azt sem tudtam, hol vagyok. Egy másik miatt pedig évekig rémálmaim voltak, mert miután egy matek feladatot rosszul írtam le (akkor tanultam írni, szintén első osztály) üvöltözött, kitépte a lapot a füzetemből, hozzám vágta az összegyűrt galacsint, a füzetemet pedig hátradobta a padok közé hogy menjek és szedjem fel.

Az én időmben még nem a diákok verték a tanárokat, hanem a tanárok a diákokat. Pedig akkor jártam iskolába, amikor ez már nem volt elfogadott, de mégis mindennapos esemény volt.

Könnyebb olyan tanárt írni akit szerettem, mert abból csak kettő volt összesen. Mindkettő férfi volt, az egyik technikát tanított alsóban, a másik pedig matekot felsőben.

33N

Igen, volt. 4.-esek voltunk. Idegen nyelvű (nem angol) környezetismeretet tanított fél évig.

Előszöris vegyük figyelembe, hogy eleve egy nehéz tárgyról van szó. Annak is, aki egyébként jól tud azon a nyelven, mert valamelyik szülője abból az országból származik. Pláne nekünk. Voltunk 9-10 évesek.

A tanár egyetemi tanár volt.

Nem emlékszem, de szerintem egyáltalán nem tudott magyarul. (Sok ilyen tanárunk volt, ezért már nem tudom pontosan)

Rettenetesen részletesen kellett mindent megtanulni. A célország összes tartományának gazdasági népességi földrajzi és környezeti adatait. Hegyek magassága, tavak mélysége, folyók hossza, városok népessége, tenyésztett állatok, termesztett növények stb. Plusz ugye csomó nem országspecifikus dolog, pl a felhők típusa, földkéreg, vulkánok működése, rengeteg állat, vízrendszerek stb. Ismétlem: 9 évesen, idegen nyelven.

Elég komolyak voltak a számonkérések. Alsósként pedig engem (és sok társamat is) újdonságként ért az, hogy valami nem 5-ös, de még csak nem is 4-es. Addig a 4-es volt a legrosszabb jegyem és nem volt sok belőle. Ebből a tárgyból sok 2-est szedtem össze, pedig erre sokat tanultam, míg másra egyáltalán nem kellett semmit.

Utólag azt gondolom, hogy "de menő lenne, ha megmaradt volna az a tudás!".

Nem tudom, hogy tanított-e másokat is. A 2.-3. osztályban más tartotta az idegennyelvű környezetismeretet, 1. osztályban nem volt ilyen óra, a felsősöknek pedig szintén más tanáruk volt. Bár akkor már volt idegen nyelvű töri, országismeret, vizuális kultúra, életvitel szóval lehet, hogy valamelyiket ő vitte, de ezt nem tudom. A párhuzamos osztályban mindenki angolos volt, szóval az kizárt.

Ő volt az egyetlen, akit tuti senki nem szeretett. A többi közutált tanárnak általában volt 1-2 kedvence, akik viszontszerették.

Ilyenek voltak:

1. A tanárok, akik nem látták, hogy a "jó" a "szorgalmas" és az "okos" fogalmak egymástól teljesen függetlenek.

2. Aki azt mondta sokszor "látszik honnan jöttél" (nem nekem, de osztály előtt szidta pár társam családját/barátját vagy őt magát)

Én utáltam azokat, akik nem tudtak tanítani és nem volt semmi elvárásuk. De ők általában nagyon pátyolgató természetűek voltak, ezért páran kedvelték őket. Pl a fizikatanár nem tanított semmit, de ha mégis, azt rosszul. De hozott cserébe sütit.

Sokan utálták a matektanárt, mert matektanár volt és tipikusan a szigorú fajtából. Nekem ő volt a kedvencem. Az igazgatóval együtt, akitől szintén sokan tartottak.

Gimiben jobb volt a helyzet. Jó gimibe kerültem, viszonylag jó tanárokkal és változatos érdeklődésű osztálytársakkal. Egységes utálat nem alakult ki. Azért aki kivívja 30 ember utálatát, az tud valamit (14-18 éves korban elég sokan tudják simán lesz@rni). Ahol meg nem voltunk annyian, ott volt csoportbontás, és lehetőség átkerülni, ha gond volt ezzel.

Olyan is volt, akit az egész iskola. (kb 240 diák)

Angolt.

Gimiben.

Mert egy kötekedő segg volt. Ráadásul nem olyan feladatokat csináltatott velünk, aminek értelme is lett volna, hanem olyat, ami sokáig tart.

Igen.

2.

Most se lennék a diákja.

A fizikatanárunkat 10-11.-ben eléggé nem kedvelte az osztály kb 90%-a. Nem szeretett annyira magyarázni, volt, hogy felírt egy formulát a táblára, majd a dolgozatban majdnem fél osztály (én is), azt használta (2 csoportra voltunk bontva, a másik felének nem tudom kellett-e), majd közölte, hogy "nem tudom honnan vettétek ezt a marhaságot". Meg volt, hogy nem adott meg jegyeket, amiket a ponthatár alapján illdomos lett volna. Az online suli kifejezetten előnyére változtatta, csak filmeket nézetet velünk, meg kaptunk 2 feladatot jegyre és megvoltunk.

A matektanárom 9-10.-ben csak a fél osztályt tanította, de nagyon zajérzékeny volt. Konkrétan leghátul ültem és mondja, "lányok ne beszéljetek", közben mindenki előttem, senki szája nem mozog, padtárs és én csendben voltunk. Ha valamit nem értettünk, felírta bonyolultabban, hogy "otthon majd megértitek", mindig takarta a kezével, amit írt és nem adott időt lemásolni. Mikroszkópikus mérettel írt a táblára, volt, hogy szemüveggel se láttam rendesen. Anyámnak azt mondta, mikor először beszéltek, hogy "ilyen rossz képességű diákot, mint a maga lánya, még életemben nem láttam. Nem értem, hogy vették fel ide, de, ha már itt van, vigye valami magántanárhoz, mert én aztán nem magyarázok ilyen hülyének" - aztán kegyelemkettessel átmentem, következő évben már nem tanított, jártam magántanárhoz és 3-4 közt voltam matekból.

A rajztanárunkat pedig azért nem szerettük, mert nagyon komolyan vette magát, de szánalmas volt. Az osztályból kb 10 embert szeretett nagyon, sokakat indokolatlanul (s ezt úgy mondom, hogy én is köztük voltam, szépen rajzoltam, igyekeztem, de, ha valamit beszólt, flegmán reagáltam, mert nem tiszteltem, ha unatkoztam az első padban telefonoztam, ettem-ittam, szerintem szándékosan nem vette észre), 5-6 embert nagyon utált és akkor is szivatott, mikor nem csináltak semmi rosszat. Az osztály felének minimum nem tudta a nevét, volt egy szorgalmas srác, aki lelkes volt, de sokat kötött belé ez a tanár ok nélkül. Engem ez azbigazságtalansága zavart, illetve az, hogy "bennem tartotta az eszét", vagyis, ha nem volt óránk 3 hete, akkor persze pont tudjam, mit csináltunk, vagy, ha hiányoztam és ezért nem tudtam, azt se hitte el, mert persze elfelejtett felírni. Ha meg emlékeztem, mit csináltunk, volt, hogy pár ember mérges volt, mert otthinhagyta/összegyűrte/nem csinálta meg a rajzát. Így én lettem a "rajz óra strébere" anélkül, hogy az akartam volna lenni, a szendvics evésemmel, mindig hiányzó rajzlapjaimmal (folyton kértem valakitől) és a "tököm kivan ettől" hozzáállásommal.

Ja, meg általánosban az ofőnk, magyar tanár volt és gyakran bejött úgy, hogy 15-20 percig ordított, én meg légyszívesebben 1. elővettem volna egy doboz pop-cornt a mozihoz, 2. megkérdeztem volna tőle, hogy mégis mi a francért ordít, mert ezt sokszor nem közölte csak annyit, hogy "szörnyűek vagyunk és szégyent hozunk rá, a mai fiatalok... stb"-de a konkrét dolgot, ami kiváltotta, azt nem tudtuk. Meg ilyen behízelgős stílusa volt. Meg rengeteg kényszerítős incidensem volt vele:

-szavalóversenyen kellett indulnom mindig, hiába utáltam és mondtam, hogy felesleges, mert úgyis 5-ös vagyok irodalomból és nyelvtanból, majd összevesztem vele, mert azzal indokolta, hogy "miért, szerinted az xy tud szavazni?", én meg így "nem, de elég tiszta, hogy azért indul, hogy az 5-öse miatt majd ne bukjon meg" erre meg mindenki el kezdett úzni, aztán hetekig mondtam, hogy "nem", majd elém rakott 3 verset, ráböktem a legrövidebbre, kérdi:"ugye nem azért választottad, mert ez a legrövidebbb?" én:"nem tanárnő dehogy is-szarkazmus-azért választottam, mert olyan szép a hangulata🙄"

-minden műsorban beszélnem kellett, mert "milyen már az, ha az osztály egyik büszkesége nem szerepel"-én voltam a 2. legjobb tanuló

-elrángatott angolversenyekre, amikre nem akartam menni és szakkört csinált nekem és a másik 2 versenyzőnek heti többször, emiatt megváltoztattam a felvételi sorrendemet, mert a tököm ki volt az angoltól

- szakkörre akart kényszeríteni, amire előző évben is csak azért jártam, mert könyörgött (ilyen dedós feladatokat csináltunk táblán és félévenként 1-3 ötös járt érte), én meg nem láttam sok értelmét úgy, hogy színjeles voltam a tárgyból. Aztán egybeesett a délutáni tesivel, ezért volt rendes indokom lemondani, de nem fogadta el és csalni akart azzal, hogy megkéri az igazgatóhelyettest, had ne kelljen bejárnom. Én közöltem, hogy szeretek táncolni és becsületes vagyok, szóval nem élnék a lehetőséggel, majd következő héten beküldött értem valakit az óra közepén, hogy "jönnöd kell szakkörre", aztán anya felhívta és bő 45 percen keresztül hangosan vitatkoztak a telefonban egymással, másnap pedig a tanár bedurcázott rám, amiért anya ilyen "rossz dolgot" tett

Bocsánat, hogy ez ilyen hosszú, valamiért ma különösen sok ilyen "élmény" jutott eszembe😅

Mini-Hitler. Középsuliban töri. Konkrétan megmondta, hogy fejre osztályoz.

Két lány volt az osztályelső. Egyik nem sminkelt, szürke kisegér, másik szőkített haj, smink. Mindketten mindenféle versenyeket nyertek, mindketten kedvesek voltak, egy csomószor ők magyarázták el az anyagot, ha valaki nem értette. De a sminkelős lányra valamiért pikkelt a tanár. Egyszer egy dolgozatra az egyik lánynak ötöst adott, a sminkesnek hármast, pedig szinte ugyanaz volt a kettő. Rávettük, hogy mutassa meg egy másik töri tanárnak, és kijavították a jegyét, de onnantól a tanár mindig szájhúzva írta be neki az ötösöket felelésre.

A hölgyi gimiben tanított kémiát, végig ő vitte a tárgyat. Nemcsak a mi osztályunk, hanem a komplett, általa tanított összes osztály utálta őt. És ez nagy dolog.

Nem tudott tanítani, arcra osztályozott és még csak nem is rejtette el, én például a számára ellenszenvesek közé kerültem, a "csak is nekem lehet igazam" megtestesítője volt.

Direkt kipróbáltam: füzet 1x-i átolvasása után, illetve több órás tanulás után is maximum 3-t kaptam, hiába magoltam be szóról szóra az anyagot (értettem is azért), és hiába figyeltem órákon, és jegyzeteltem. Egyszerűen nem számított. Ha pedig tisztelettudóan szóltam neki, hogy nem jól adta össze a pontokat, üvöltözni kezdett, meg karóval fenyegetni. Mármint egyessel.

Mi egyre inkább szóvá tettük, hogy ez mennyire nem fair, mire a nő kitalálta, hogy akkor röpdoli minden órán, de extra nehéz kérdésekkel. Két kör ment le ebből, 1-2 kivétellel mindenki egyest kapott. Megint próbáltunk vele beszélni, végül egy szempillantás alatt harapódzott el a dolog.

Ofőnek szóltunk, majd az igazgatónak, és végül pár órával később a tanár, az ofő, az igazgató és az ig.helyettes leültek beszélgetni. Végül több szülő is bejött következő napokban, zengett a suli, mindenki rólunk is beszélt. Aztán az utolsó nagy beszélgetésről sírva jött be a nő, nem kért elnézést, és még ő volt megsértődve.. végül visszavonta a büntető dolgozatok jegyeit, lement az utolsó pár hét az évből és nem láttuk többet.

Kirúgták a nőt, és mehetett vissza a régi sulijába tanítani. Pedig nagyon büszke volt arra, hogy nálunk dolgozott (akkor még a top sulik közt volt a gimi), és az előző sulit is szidta néha. Úgyhogy.. zajlott az élet.

Akkoriban (pár éve ballagtam) nagyon bántott, és az igazságérzetemet is, de tanultam belőle (többek közt, hogy merjem kinyitni a szám, és kell néha a "csapaterő"), és próbálom a pozitív oldalát nézni és tanulságként felfogni.