Egyetemen könnyű vagy nehéz barátkozni?

Nekem nem volt vele szerencsém, én nehezebbnek is éreztem mint pl. gimiben. Én egy kisebb létszámú szakra jártam, de nagyon sok olyan órám volt, amit más szakosokkal együtt hallgattunk. Úgyhogy így megvolt a mindenki ismer mindenkit érzés, kialakultak a kis klikkek, például sokan már korábbról is ismerték egymást (pl. osztálytársak volta gimiben) stb. és megvolt ennek az ellenkezője is, hogy minden órán másokkal vagy együtt, nem ismersz senkit, csak úgy ömlesztve benyomorgatjátok magatokat a terembe. Nálunk nem nagyon volt szokás az ilyen óra előtti / utáni beszélgetés vagy bandázás sem, mindenki max. a már meglévő barátaival beszélgetett, de a többség csak éppen beesett az órára és annak végeztével ment is egyből haza. Szakos programjaink sem voltak. A koli nagyjából ugyanez, teljesen random pakolgatták össze az embereket és én is mindig idegenekkel laktam (más szakos, más évfolyamos stb. és nem igazán voltak közös pontok), programok sem voltak, nem is találkoztunk a szobatársakon kívül másokkal. Úgyhogy nekem így a szociális élet szempontjából nem volt valami jó. Inkább csak egy-két ismerőst szereztem, akik azért köszönnek vagy valami, de barátokat nem.

Ha jól nézel ki akkor a világ legkönnyebb dolga, ha nem akkor kb. lehetetlen.