Lehet hogy nem lesz tanár?az osztályban

#20

Az lenne a sztrájk, hogy nem megy be egy tanár se dolgozni, nem is kell kivonulni, elég ha senki se veszi fel a munkát. Még most is lenne változás, ha ezt a tanárok hajlandóak lennének meglépni, de sajnos képtelenek összefogni.

21

Igen, az lenne a hatásos. Szomorú nagyon, hogy nem tudunk összefogni... De ez is annak köszönhető részben, hogy mindenki fél, hogy ilyen-olyan bosszút fog kapni érte. Mint ahogy ismerős iskolából kipenderítették az igazgatót.

Illetve, hogy a szülők haragja is betalál.

És persze kívülről mindig könnyű megmondani, hogy mások mit tegyenek, de ha nem veszed fel a munkát, akkor pénz sincs. Vagy még tán ki is rúgnak. Nettó 260 ezerből én azt is jelentősen megérzem, ha pár napot táppénzen vagyok sajnos...

Én csak azt látom, hogy itt egy együttes erő segíthet, amiben a tanár-szülő-diák egységes állásponton és támogatásban van.

#22

A budapesti kukások esetét ismered?

Nem rúgták ki őket, hanem rendesen megemelték a bérüket.

Számomra ez a legelkeserítőbb, hogy a korábban lenézett kukásoknak több esze van, mint a tanároknak.

22

Persze. Meg a román tanárokét is.

A kuka annyi, hogy ha ott áll a szemét, akkor nem a kukás lesz a hibás, hanem az önkormányzat, város. És ez mind ismeretlenül megy.

Ha nem tanítod a gyereket, akkor személy szerint téged találnak meg, hogy k.cs.g, lusta tanár (név szerint), semmi se jó nekik, és még a gyerekkel is kitolnak.

23-ra értettem

De figyu, kampányoljátok be.

Én sajnos semmire se mentem úgy, hogy kb a kollégák fele nyugdíj előtt áll és már csak ezt a pár évet szeretnék kihúzni.

Kukásokból valószínűleg nem a 60 körüli emberek vannak... A tanároknál nagyon hiányzik a friss erő, meg a pályakezdési nehézségek, hogy lakás kell, megélhetés kell.

Olvasva itt néhány szülő panaszkodását, őszintén szólva, nem értem, hogy mi a bajuk. Én már a covid előtt abbahagytam a tanítást, de ennek csak a kisebbik oka volt az oktatáspolitika. Mert valljuk be, mostanában lett divat erről beszélni, de az oktatásban már régóta sok probléma van, és ezek problémák már évekkel ezelőtt is fennálltak. És most nem a kormány dolgaira gondolok!!

Magam részéről én sok minden miatt hagytam abba, de nálam nem a kormány volt a fő ok, vagy nem is a fizetés (mert ha ma hirtelen tökéletes oktatáspolitika lenne, vagy háromszoros fizetést kapnék, akkor sem mennék vissza azok miatt, amiket most kifejtek), hanem azok a mindennapos állapotok, amivel a tanár naponta szembesül az iskolában, és amik idővel teljes mértékben demotiválják az embert. Naponta láttam azt, hogy a szülők bejönnek ugatni a tanárral, úgy beszélnek velük, mint a kutyával. Azt még értem, hogy alapból lenéztek egy bizonyos munkát (bár már ez is önmagában elég szomorú, mert a tanár a gyerekeitekkel foglalkozik, és nem egy inas vagy egy szolga, amit a viselkedésetekkel sugalltok, hanem az - elvileg - életetekben legfontosabb szemetek fényével, a gyereketekkel foglalkozna). De az, hogy a tanár alapvető emberi méltóságát sem veszitek figyelembe, az már nem oké. Velem az is előfordult (25 év körül voltam, frissen jöttem ki az egyetemről), hogy egyszerűen letegezett egy ilyen szülő! Pedig a gyereke osztályfőnöke voltam. :D Jöttek be a szülők fogadó órára vagy szülői értekezletre és nekem magyarázták, hogyan kell tanítani, mert mivel bizonyára zöldfülű vagyok, én úgy sem tudom. Ráadásul gyerekem sincs, mit tudok én erről az egészről! Ja, valószínűleg az állatorvos is csak akkor tudja jól csinálni a dolgát, ha van otthon kutyája, macskája, pónilova... Persze a lényeg az volt, hogy az ő kis csemetéjük a tökéletes, és mivel a céljaik eléréséhez az én tárgyam csak egy lépcsőfok, természetesen nekem nem kell követelnem, adjak nekik ötöst a semmire... Úgysem értek ehhez, ne vitatkozzak velük, hiszen nekem nincs gyerekem, mit tudok én erről... Jöttek az ehhez hasonló, fellengzős, nagyképű, lenéző és megalázó szövegekkel, engem semmibe véve. Heti szinten, napi szinten tapasztaltam ezt a hozzáállást a szülőktől. De nem csak magam felé, sokszor végignéztem, ahogy a kollégáimmal üvöltöznek, ordítanak, fenyegetőznek, a tanár emberi méltóságát semmibe véve.

Amikor objektív érdemjegyet kaptak a gyerekek, a szülők rohantak a tankerülethez (nem is hozzám vagy az érintett tanárhoz) panaszkodni, hogy "elveszem a gyerek kedvét" a tantárgyamtól. Ja, mert biztos mindenkinek csillagos ötösnek kellene lennie, az a normális.

A tanár csak mosolyogjon, adja meg a jó jegyet, a tantárgyat ne is tanítsa meg. Szülői értekezleten rendre ezek hangoztak el: Minek elolvasni a Kőszívű ember fiait, sőt, minek egyáltalán olvasni? Ma már senki sem olvas. Mi értelme van? Minek megtanulni a logaritmusszámítást, "én azóta sem használom semmire az életben" - mondja a nagyokos szülő. Vagyis a lényeg: a gyerektől se legyen megkövetelve, minek kínozni szegényt. Egy pedagógus folyamatosan ezeket kapja meg, naponta ilyen hülyeségekkel keresik meg. Néha bejött egy szülő letegezve, hogy ő majd megmondja a tutit. Máskor meg ordibáltak az iskola folyosóján. Ha faképnél hagyja őket a tanár, akkor meg ő a "nem diplomatikus". Aha.

És nem egy pályakezdő kollégám panaszkodott minderre, és az sem véletlen, hogy az egykori, velem egyszerre végzett szaktársaim közül kb. 10-ből 2 van még ma is a pályán... És nem a fidesz miatt hagyták ott, többsége már a covid előtti időkben elmenekült!

Arról pedig, hogy a gyerekek hogy viselkednek, hogyan vannak nevelve, már szót sem ejtek, pedig arról háromszor ennyit lehetne. Hogy a szülő elvárja, hogy tartsak rendet az órán, hogy fegyelmezzek, de amikor a tökéletes és szent gyereke pl. szájba vágja a padtársát az órán, akinek elered a szájából a vér, és ezért szaktanári figyelmeztetést kap, akkor a szülő őrjöngve rohan be, hogy miért adtam neki szaktanárit? Mert mindent elmondott neki a gyereke, és nem is úgy volt, én láttam rosszul :D... Mert valószínűlég mindig úgy történik minden, ahogy a gyerek otthon előadja, és mindig a tanár a rosszindulatú és hülye. Ez van közvetítve a gyereknek is, de azért tartsak fegyelmet és rendet...

Naponta találkoztam ezzel, és napról napra lett elegem az egészből.

Most meg ti csodálkoztok, hogy a kutya nem akarja ezt csinálni ennyi pénzért? Őszintén szólva, teljesen megérdemlitek, amit most kaptatok, bejön valaki az utcáról felügyelni a gyereket. És? AZ ÉN MUNKÁMRA NEM VOLT SZÜKSÉGETEK, PEDIG ÉN DIPLOMÁS PEDAGÓGUS VAGYOK. Megbecsültséget, de egyáltalán, normális szót soha nem kaptam, lenézést, semmibe vevést annál inkább. És sok más régi kollégám is erre panaszkodott, hogy feleslegesnek érzi ilyen körülmények között magát. Akkor mit akartok? Ötösöket osztogatni a kölykeiteknek mindenféle követelmény nélkül bárki tud, az angolt is taníthatja ÍGY, a ti elképzeléseitek szerint egy utcáról bejövő sepregető is... Végülis nem ezt akartátok? Tanítás nincs, követelmény nincs, jó jegyek meg vannak. Vagyis éppen hogy a ti elképzeléseitek érvényesülnek most. :) Nagyon is jól csinálja a kormány, pont azt nem értem, hogy mi a problémátok ezzel!! Mert okoskodás van, mindenki ért hozzá, azt most is látom, szakmai háttér nincs, de nem is kell. Tényleg nem értem, mi kifogásotok lehet ez ellen, nekem évekig éppen ezt adtátok elő!

Őszintén szólva, én örülök ennek a helyzetnek, drukkolok, hogy minél előbb dőljön össze az egész. :) Mert itt kereslet-kínálat van, részetekről erre van igény, a diplomás szakemberre nincs. És most ez van. Nem tudom, hol a hiba, mi nem tetszik?

Komolyra fordítva a szót.

Szerintem ez az egész helyzet, ami ma az oktatásban van, nem csak a politikai vezetés hibája. Erre szerettem volna utalni a fenti mondataimmal. Ezzel nem a kormány oktatáspolitikáját, intézkedéseit akarom védeni, mert az is rossz, sőt, egy katasztrófa, mert semmi szakpolitika nincs benne. Láthatóan már 2010 óta úgy kezelik az egész oktatásügyet, hogy semmi tudásuk nincs hozzá, semmi szakmai alapú koncepció, elképzelés, csak hatalomféltő aktuálpolitizálás. Viszont MINDENT rájuk kenni szerintem túlzás, de ami ennél lényegesebb, hogy kényelmes álláspont, és igazából terelés. Már évekkel ezelőtt nem a kormány miatt hagytam ott a pályát, hanem a nulla megbecsültség, a "ha a társadalom így viszonyul hozzám, akkor rám nincs szükség" általános érzése miatt. És ez nagyrészt a szülők hibája, az ő hozzáállásuk volt.

Most amit én látok, hogy mindenki fideszezik, ez igazából csak politika, egy újabb terepe a kormányellenes rigmusoknak, és valójában nem is az oktatásról beszél itt az emberek 90%-a.

Megy itt a rinyálás, hogy nincs senki, aki tanítsa a gyereketeket... Ja, fel kéne ébredni. Ez valami miatt van ám így! Őszintén szólva, szánalmasnak tartom az ilyen szülőket...

#26

Megkérdezhetem, hogy melyik megyében tanítottál?

26

Én csak felnőtteket tanítok, de kollégákkal azért tényleg történik egy s más a szülők részéről.

Sajnos az a baj, hogy sokan olyan nagy mellénnyel vannak, hogy "ez egy szolgáltatás", meg hogy "a tanárok ezért kapják a fizetést".

Kollégával történt az eset, hogy szalagtűző előtt kellett dönteni 2 helyszínről és ő az olcsóbbikat ajánlotta a diákoknak szavazás előtt. Merthát jóhiszeműleg, hogy válság, infláció stb. Erre néhány vehemens szülő bejött értekezletre és nyilvánosan(!) leteremtették a kollégát, amiért manipulálta a szavazást. Merthogy ők a drágábbik helyet akarják, mert az néz ki jól(!), és nem érdeklik azok se őket, akik nem tudják kifezetni, mert fizessék ki(!).

És ő tényleg egy olyan ember, aminél kevesebbet láttam, hogy szívét-lelkét is beleteszi a tanításba...

Másik eset volt, amikor az egyik szülő azért jött be, mert makettot készített a kollégám az óráján és a gyereknek mondta, hogy amit írt rá felirat, az nem lesz jó tipográfiailag (giccses cirádás) és próbáljon egy másik stílusban. Szóval szülő nekiállt, hogy miért kellett átíratnia a gyerekkel és mi alapján, és ezzel tönkretette(!) a munkáját. Pedig a végeredmény sokkal jobb volt. Kollégám is mondta, hogy a jóízlés alapján, és mert 5 évig ezt tanulta egyetemen grafika szakon.

#28

ilyen esetben a pedagógus védje meg magát, mondja el, hogy az ő javaslata csak egy vélemény, a döntés az osztályé, a többség dönt. Ennyi. Ilyen ügyekben szavazással dönt az osztály, nincs is min vitázni.

Én ügyfelekkel dolgozom egy hivatalban. Engem is ordított le már ügyfél, nem veszem magamra, elmondom, hogy mit lehet, és ennyi.

Másik esetben a tanár mondja el bátran, hogy szakmai munkájába nem kér és nem enged beleszólást. Ennyi.

"Én ügyfelekkel dolgozom egy hivatalban. Engem is ordított le már ügyfél, nem veszem magamra, elmondom, hogy mit lehet, és ennyi.

Másik esetben a tanár mondja el bátran, hogy szakmai munkájába nem kér és nem enged beleszólást. Ennyi."

A tanár is megmondja ezeket, ne aggódj. A #26-os válaszomban nem azt akartam sugallni, hogy a tanár fülét-farkát behúzza és hogy az lenne a probléma, hogy nem mer kiállni a szakmaiság mellett. Talán azért lehet ezt az egészet félreérteni így, mert egy csomó másról is kellene beszélni, mert sok összefüggésről nem írtam. Pl. önmagában az nem baj, hogy a szülő bejön patáliázni. Jó, nyilván, amikor egy tanár napi szinten és minden hülyeség miatt (amelyekre most az előttem szólók is írtak példákat) már tényleg fárasztó dózisban kapja ezeket, az tényleg demotiváló. Viszont ezt önmagában még tényleg lehetne kezelni.

A probléma inkább akkor szokott kezdődni, amikor pl. egy tanár megmondja pont azt, amit te is írtál: "szakmai munkájába nem kér és nem enged beleszólást". Ilyenkor viszont nem az történik, amire gondolsz, hogy a szülők ezt elfogadják, és onnantól kezdve nem fognak beleszólni. Éppen ellenkezőleg, a tanár lesz onnantól az első számú közellenség, és a szülők akkor is bejönnek patáliázni az iskolába, ha leszakad a gyerek ruhájáról egy gomb. De egy ponton túl már nem a tanárhoz mennek ezzel, hanem az intézményvezetőhöz, és ha az intézményvezetőnek lesz elege belőlük, akkor a szülők elkezdenek fenyegetőzni a tankerülettel. De már olyan is volt, hogy a médiával fenyegetőztek. :D Az intézményvezető rendszerint meghátrál ilyenkor, mert fél, hogy a szülők "lábbal szavaznak", és egy ilyen csörtéből mindig az lesz, hogy végülis a tanárnak kell engednie. A szülő ebből azt látja, hogy mégis elérte, amit akart, a tanár hiába mond bármit, végül úgyis az lesz, amit a szülő mond. És innentől kezdve már ki is alakult az ördögi kör. És arról nem beszélve, hogy ez a gyerek előtt is rombolja a tanári tekintélyt, de úgy általában az iskola tekintélyét is.

Röviden: ha valami van, bemegy a szülő, ha a tanár a sarkára áll, akkor megy az igazgatóhoz fenyegetőzni, az igazgató meg rendszerint utasítani fogja a tanárt, hogy engedjen a szülőnek. Ez a recept, ez megy.

Rosszul írtam egyébként az előző hozzászólásomban azt, hogy tulajdonképpen nem a szülőkkel van a baj, hanem azzal, hogy az iskolában nincs összezárás, az intézményvezető nem áll ki a tanárokért, a harmadik fél (szülő) meg tudja találni azokat a pontokat, ahol már az intézményvezető és a tanár között (de sok esetben akár tanár és tanár között) érdekellentét van, és ebből máris megosztottság lesz a tanárin belül, és ez működésképtelenné teszi az egészet. Ez a baj. Egy ilyen közegben te hiába mondod meg a szülőnek, hogy van egy pont, ami felül te nem engedsz, és ne szóljon bele. Úgyis bele fog szólni, csak nem hozzád megy, hanem megkeresi az iskolában vagy az iskolán felül a tankerületben azt, aki meghallgatja, és aki akár ellenedben is tenni fog a szülő érdekéért.

És halkan megsúgom: a kormány is ezért tudja azt megcsinálni a tanárokkal, amit megcsinál, mert a tanárokkal meg lehet. Egy-egy lehet, hogy karakánul kiáll magáért, de ha összességében nézzük, akkor rendkívül megosztott, egyáltalán nem összetartó, összezáró társaságról van szó.