Lehet hogy nem lesz tanár?az osztályban

#30

Akkor az igazgató a hibás, ha nem áll ki a tanár mellett a szülő hülyeségével szemben. Szerencsére a hivatalokban, ahol eddig dolgoztam, mindenhol az volt a helyzet, hogy a főnök is megmondta az ügyfélnek, hogyha nem volt igaza, szóval ok nélkül hiába panaszkodnak.

Igen, sokszor az igazgató (intézményvezető) a hibás ebben. Vagy inkább úgy mondanám, hogy mivel tényleg intézményvezetőkről beszélünk ma már, akinek megvan a saját szempontrendszere, amely sok mindenben nem egyezik meg a tanárokéval, ezért nincs összezárás az iskola vezetése és a tanárok között. Egy konfliktushelyzetben ezért az iskolavezetés hajlamosabb inkább a szülő pártjára állni, mert az iskolavezetés tényleg kiszolgálja a szülői igényeket, hiszen attól fél, hogy a szülő ellenkező esetben lábbal szavaz. Legalábbis én ezt így érzékeltem.

De sokszor a tanárin belül vannak törésvonalak, pl. olyat is tapasztaltam már, hogy két tanár fasírtban volt, amiről mindenki tudott, vagy az egyik tanár bejáratosabb volt az igazgatóhoz, és osztályt érintő ügyekben a szülők elkezdtek ehhez a tanárhoz járni, az osztályfőnököt pedig háttérbe szorították, akivel persze "csak a baj volt". Tanári értekezleten ez a két tanár pedig nyíltan egymásnak esett...

Az a gond, hogy ilyenek vannak napi szinten, szóval még azt sem feltétlenül lehet mondani, hogy minden az igazgató hibája, a tanárok is tehetnek róla.

Őszintén szólva, minden szereplő hibás ebben, mindenki rosszul csinálja valamiért. Én ezért is hagytam ott ezt az egészet. Nincs nyomasztóbb és lelombozóbb egy intrikázó tanárinál! És ezekről kellene inkább beszélgetni, mert lehet itt minden külső tényezőt szidni, de ez önmagában, amiket eddig leírtam, szerintem az egész nevelési-iskolai folyamatot lehetetlenné teszi. De nekem mindegy egyébként.

Még az eszembe jutott, hogy kezdő tanárként gyakran szembesültem azzal, hogy bejött a szülő pl. fogadó órára, és rögtön elkezdte a másik tanárt szapulni, nem is a gyerekről akart beszélni, hanem azért jött be, hogy valamilyen célból engem akár megnyerjen a saját ügyének, mert a másik tanár ilyen-olyan-amolyan, neki így meg úgy nem tetszik.

Az a baj ezzel, hogy ez tényleg létező dolog, és jelzi a szülőknek a "módszerét". De a tanárok hibája is, mert a legtöbb (főleg, ha a kibeszélt tanárral fasírtban van), akkor még vevő is erre a pártoskodásra a szülőkkel! Ezzel kapcsolatban egészen durva sztorikat is tudnék mesélni, mert voltam már kárvallottja is ennek.

Pedig az lenne a normális (és én is így csináltam), hogy ha még adott esetben én sem kedvelem a szóban forgó tanárt, megmondani a szülőnek, hogy erre én nem vagyok kíváncsi, és nem szeretnék másik tanárról beszélni. A kollegiális, kollektív kiállás, a mundér becsülete fontosabb, mint hogy személyesen te melyik kollégáddal vagy rosszban. Mert ilyenkor bizony az ilyen tanárt is meg kell védened a külső intrikától. És ez más szakmák esetén szerintem így is működik. Ha ez nincs meg, végső soron, rendszerszinten mindenkinek rossz lesz, és ezt is látjuk szerintem. De ez nem csak a szülő-tanár kontextusban, hanem a kormány-tanár kontextusban is igaz.

Egyetértek veled. Én sem hagyom, hogy egy ügyfelem szidja egy másik kollégámat. Ilyenkor azt mondom, hogy ebben nem vagyok kompetens. A tanárként dolgozó ismerőseim , barátaim egy része felmondott a fideszes igazgató miatt, a másik részüknek jófej az igazgatója (intézményvezető, ha így jobban tetszik), ismerősek ezek a problémák.

Én azt gondolom, hogy szülőként az a leghatékonyabb megoldás, ha elviselhetetlen egy tanár, vagy osztályfőnök, hogy a gyermeket át kell íratni egy másik iskolába. Nem fog változni egy tanár gonoszkodásra való hajlama, vagy gyerek iránt gyűlölete sem a beszólástól, sem a kérdőre vonástól. Én átírattam máshová a gyerekem, amikor gondok voltak az osztályfőnökkel, nem vártam sokáig, 1 hét után változtattunk iskolát. Az új helyen érdekes módon nincs semmi probléma.

Persze lehet, hogy tanárhiány lesz most szeptembertől, de ez minden állami iskolában várható.