Aki nem jár osztálytalálkozóra, az miért nem?

1# jól írja, miért nincs olyan válaszlehetőség: "én sikeres vagyok és a többiek nem" Ebből eredően eléggé sokan megorroltak rám. Pedig régebben még engem kértek fel a többiek, hogy szervezzek találkozót. Megszerveztem, nagyon jól sikerült! Még a volt osztályfőnökünket is rá tudtam venni, hogy eljöjjön. El is szállítottuk őt. (sajnos azóta már meghalt) Ekkor rádöbbentek a többiek, hogy én a szakmámban sikeres lettem. Nem kérkedtem soha evvel, nem toltam / tolom senki képébe, mégis vannak, akiknek ez nem fér bele az életükbe. Tulajdonképp, az volt az első és utolsó nagy létszámú találkozónk, amelyre szinte mindenki eljött, legtöbben párjukkal együtt. Azóta néhány kisebb találkozó volt, de nagyon szétvált a társasság. Úgy tűnik, akik sikeresek lettek, azokat zárták ki az összejövetelekből a többiek. Ami érdekes volt: egyik ilyen összejövetel szervezője, aki gyerekkorukban nagyon jó barátom volt, képes volt elkérni tőlem az összegyűjtött elérhetőségeket, majd végül engem és még sokakat nem is hívott meg. Azóta nem vagyunk beszélőviszonyban!

Több gyerekkori baráttal, iskolatárssal, osztálytárssal neten tartom a kapcsolatot. Összejövetelt manapság nem szoktak szervezni, nemigen van rá igény. Tulajdonképp, manapság már a barátokkal is nehéz személyesen összejönni. Az életkor előrehaladtával kevésbé törekednek erre. 52 éves férfi vagyok.

12 éve nemet váltottam, és tartok tőle, hogy csak botrány lenne, ha elmennék (na nem mintha valaha hívtak volna, vagy csak értesítettek volna róla, hogy van találkozó). Feltételezem, hogy tudják, egyrészt ugye át kellett íratni az érettségimet az új nevemre, tehát az iskola vezetősége tud róla, és az ilyen szenzációk nem szoktak titokban maradni, főleg nem egy egyházi iskolában. Másrészt egy volt osztálytárs már a váltás után bejelölt Facebook-on, és vissza is igazoltam. Úgy gondolom, ezzel eléggé jeleztem, hogy felőlem akár mehet is a kapcsolattartás, innentől úgy gondolom a szervezőkön a sor, hogy megtegyék az első lépést, és értesítsenek, ha van találkozó, és érdekli őket, hogy mi van velem.

Őszintén szólva nem is tudom, hogy mit tennék, ha egyszer tényleg hívnának. Kell a francnak, hogy órákon keresztül más se legyen a téma, mint az én nemváltásom, meg nem is erről kellene szólnia egy osztálytalálkozónak, márpedig nyilván ez lenne a realitás. Ráadásul külföldön élek, most csak azért hazamenni, hogy én is, és mindenki más is feszélyezve érezze magát, elég értelmetlennek tűnik, különösen, hogy annyira nem is voltam senkivel extrém jóban, mindig iskolán kívül volt a szűkebb baráti köröm. Ugyanakkor annyira rossz sem volt a kapcsolat senkivel, és csak kiváncsi vagyok, hogy mással mi történt az elmúlt 20 évben, úgyhogy szerintem, ha hívnának, megpróbálnám úgy szervezni az életem, hogy haza tudjak akkor ugrani.