Ti elmennétek az utolsó évre a suliból?

Én is majdnem elmentem utolsó évben hasonló okokból. Végül maradtam. Egy tanár volt, aki a szóbelin megszívatott, róla tudtam, hogy meg fog (töri), az irodalom tanáron az írásbelimet húzta le, amin meglepődtem, mert elvben szeretett, meg okosnak tartott. Róla nem gondoltam volna, hogy ezt teszi. Mindenkinek adott plusz pontokat, mikor odamentek kunyerálni, csak nekem nem. Nem mintha szerettem volna nagyon kéregetni, de ha mindenkinek adott, akkor elég igazságtalan, hogy nekem egyáltalán nem, úgy hogy sokkal rosszabb pontokat kaptam az esszémre, mint hogy az reális lett volna. A szerenádon megkérdeztem, mi volt ez, nem tudott rá semmi értelmeset mondani, csak azt, hogy "de hát neked nem is kell az irodalom, orvosira nem kell...". Felfogta, hogy nem biztos, hogy tudok duplázni, úgyhogy szóbelin kedves volt. Még talán jobban is pontozott, mint kellett volna.Hogy mi baja volt a pályaválasztásommal nem tudom biztosra. A többi tanár jófej volt. A matek meg ugye csak írásbeli, ott nem nagyon tudnak lepontozni. Ha mégis, akkor kikéred más matekos véleményét a tanárok közül, olyat lehet.

Az osztálytársakat én sem csíptem, de mivel kerültem a velük veló érintkezést, így tanultam az érettségikre suliban, hasznosabb volt, mint barátkozni. Én nem mennék el a heyedben, nehéz beilleszkedni, pont vége lenne, mire sikerülne rendesen. A tanárok meg csak nem lesznek ennyire szemetek. Ha mégis, ott a duplázás. Engem is felvettek volna azzal, de végül nem kellett dupláuni, volt elég pontom.

Barátokat fogsz találni az egyetemen, a klikkek is eltűnnek. Ha meg vannak rendes barátaid az osztályban, felesleges elmenni. Klikkek minden gimiben vannak.

Szerintem is felesleges elmenni.

Az érettséginél csak azzal foglalkozz, hogy olyan jól teljesíts, amennyire csak tudsz. A többi nem rajtad múlik. A maradék egy évre felejtsd el a gyökereket. Koncentrálj a barátaidra. Keress egy tanárt akiben megbízol aki szeret téged (csak van ilyen is), és tőle kérj tanácsokat. Ne feltétlenül a tantárgyával kapcsolatban, hanem úgy általában az érettségiről. Ha lehúzz valaki a pontjaidat jövőre, akkor mondd majd el neki, hátha segíthet abban is.

Én nem mentem el és nem bántam meg.AZ utolsó év utolsó 3 napja lett a legjobb,igaz,hogy nem múlhatta felül az elrontott 4 évemet.Az utolsó héten,amikor a szerenád is volt,meg az a bizonyos utolsó 3 nap,akkor már nagy volt a tét,és így ezért félretettük a viszályokat.A tanulásra koncentráltunk...most meg várhatjuk az eredményeket.

18/L

Szerintem maradj. Elmondom a történetemet, biztos okulsz majd belőle :)

5 évet húztam le egy egyházi gimiben. Ugye itt az ember azt várná, hogy békesség, megértés, tolerancia, türelem, hit, fegyelem és még sorolhatnám.

A frrrrrancokat. Olyan nagy szabadság volt ebben a suliban, hogy az csak még. Szerintem más ilyen gimi nem nagyon van. A tanárok nagy része egyáltalán nem hívő. Tipikusan 'azt csinál mindenki, amit akar'. Az iskola legrosszabb osztályába kerültem. Az osztály 90%-a lógott, szinte folyton. A mosdóban cigiztek, másnaposan jöttek be suliba nem egyszer. Volt olyan is, aki ellen fegyelmit indítottak a hiányzásai miatt. Olyan is volt, hogy órán 3 ember begyógyszerezte magát. Gyakoriak voltak az olyan esetek, amikor a földszinti ablakon ugrottak ki az osztálytársaim és mások is a suliból.

Rend az nem volt órán. Nehezen lehetett figyelni. Hátul folyamatosan dumáltak, nevetgéltek, vergődtek. Olyan is gyakori volt, hogy 2 diák fogta magát és körbe-körbe sétált a teremben, órán. A tanár füzetét lapozgatta. Az egyik óraadó tanár telefonszámát megszerezték és folyamatosan, magánszámról csörgették órán szegényt.

A tanárok kénye kedvük szerint tanítottak. Volt olyan tanár, aki gyakran elfelejtett bejönni órát tartani, pedig érettségi tantárgy volt. Az angol tanárom órája annyiból állt, hogy olvastatott minket a könyvből. Egy másik tanár, aki szintén érettségi tantárgyat tanított annyiból állt az órája, hogy elhadarta az anyagot. Se vázlat, se semmit. Jegyzetelj, ahogy tudsz. Ha visszakérdeztél, akkor annyit mondott rá, hogy 'már nem tudom, mit mondtam'. Ez a tanár rühellt engem, ráadásul fejlesztő pedagógus is (engem is 'fejlesztett', mert papírom van, de ez most nem lényeg), tudta, hogy mi a helyzet velem és mindig rossz jegyet adott, még ha kettétörtem, akkor is. De nagy nehezen meglett a kettes. Érettségi előtt, év végén meghúzott! Elakartam menni, utolsó hónapban, hogy ne ebben az iskolában érettségizzek le. Nagyon megvolt rendezve az egész, mert nem mehettem, ráadásul elküldött áprilisban iskolán belül, 'független bizottság' elé osztályozózni, kamu indokkal. Természetesen nem mentem át, pedig végig tanultam az egész tavaszi szünetet, oda-vissza tudtam azokat, amit kiadott. Itthon fel is mondtam. Aha, hogy egy kettest sem ért (irónia vége)... Szóval elszúrta a következő tanévemet...

Mindenesetre az utolsó napok jók voltak. Tényleg :) De ezt csak a három volt osztálytársamnak köszönhetem, akikkel nagyon jóban voltam, azaz a mai napig vagyok, meg az egyik volt évfolyamtársamnak.