Az iskolákban miért szeretik bántani (fizikailag vagy lelkileg) az önbizalom hiányos, csendesebb típusú embereket?

Azért, mert sokan nem rendelkeznek megfelelő önbizalommal, és ezt úgy gondolják kompenzálni, hogy a másokat bántanak - nyilván nem azokat, akik a következő pillanatban betörnék a bántalmazó orrát. Csak a gyenge bántja a gyengét.

Az agresszor szimplán így fitogtatja a hatalmát és növeli a tekintélyét a közösségben. Megalázott valakit, hú legyőzte, húú ő kemény csávó, erre nedvesednek a női bugyik. És miért pont a csendesek a célpontok? Mert őket könnyű bántani. Nincs benne rizikó. Életem legnagyobb hibája volt, hogy fiatalon nem álltam ki magamért és nem vertem szét pár ilyen nagypofájú hülyegyerek fejét. Lehet, hogy véres orral mentem volna haza, de onnantól nem én lettem volna a célpont.

Egy friss hazai hír a témában: [link]

Érdekes nálunk csomo ilyen van és sose bántják őket...ha valaki okoskodó na akkor

Bár a kérdés nem mai, de én azért válaszolok rá. Az előttem válaszolók írtak mindenfélét, önbizalomtól kezdve pedagógusig mindent. De valójában szerintem a probléma nem itt keresendő. Az első, hogy egy gyereknek még nincs értékrendje és rálátása a világra. Bármi amit tesz (legyen az lelki vagy épp fizikai bántalmazás), annak számára nincs súlya. Ejnye fiam az iskolában, otthon, és ennyi. Az iskolákban is kialakul egy klikkesedés. Ki ezzel, ki azzal lóg, de aki kimarad ezekből azt hajlamosak kiközösíteni, másként tekinteni rá mint a többi "társra". A lelki bántalmazás alatt nem tudom pontosan mi értendő. Én nem voltam jó tanuló gyerekként, szakmunkásképzőbe jártam. Abban az időben mikor kaptam egy 2-es osztályzatot általánosba, hajlamos voltam stréber gyökérnek nevezni azt aki 4-est, 5-öst kapott. Nyilván ez is egy bántalmazás. Erre gondoltam, ezt mondtam. Az, hogy mi a következménye annak hogy ha tanulsz ez és ez lesz, és ha nem tanulsz akkor meg ez és ez, gyerekként k.rvára nem érdekel és nem is látod át. Úgy nehéz is ha mindennap van mit enned, van hova hazamenned, és a legnagyobb probléma az életben hogy iskolába kell járnod. Mai szemmel az akire én azt mondtam hogy stréber gyökér, az ül egy irodában és annyit keres egy hónapban mint én 3 hónap alatt, és fele annyit tesz érte. Már nem azt mondom hogy stréber gyökér, hanem azt hogy ő okos volt, én meg egy jó nagy hülye és egy jó nagy gyökér... Ha mondjuk úgymond csúfolódást értünk a lelki bántalmazás alatt, arra pedig azt tudom mondani hogy a gyerekkorral jár. Mindenki nevetett már kövér embereken, gyereken és felnőttön egyaránt, ez hogy néz ki, annak milyen feje van stbstb. De ezeket az ember kinövi, gyerekként nevetsz egy testileg visszamaradott emberen, felnőttként sajnálod, hogy neki ilyen sors jutott. A fizikai bántalmazás megint egy más téma. Az viszont részben adottság, mármint az okozó. Mint minden osztályban van 1 srác, aki a legdumásabb, legnagyobb hangú, legtöbbet körülzsongott ember, aki általában fizikálisan is a többiek felett jár. Aztán ez megint 2 részre szakad. Valaki ezt az erőt arra használja, hogy a gyengébbet bántsa, megint más az ellenkezőjét teszi. Bár hihetetlennek hangzik, van rá példa. Az előbbi esetnél átalában középiskolában jönnek a problémák, mikor bekerül egy új osztályba és ott már nem azok a számára kis gyökér senkik vannak akik korábban, hanem újak, akik pont ugyanolyan fejlettek fizikailag és ott már nem feltétlen ő viszi a prímet. Ott már közel sem biztos hogy lesz majd a vezér. Utóbbi esetben pedig nem bánt fizikailag, sőt, ha úgy adja az alkalom, meg is fog védeni. Én például olyan osztályban voltam ahol az volt a jellemző, hogy aki a legerősebb volt, előbb védett volna meg bármilyen atrocitástól mintsem bántott volna. Ő ilyen volt. De tudok olyat is, aki abban lelte örömét hogy bántotta a gyengébbet. Valaki aztán kinövi ezt, de van olyan is aki 20-30 évesen is ebben él, verekedés, "faszméregetés", ezekből lesz a rendőrségi ügy és miegymás. De hangsúlyozom mégegyszer, ezek a legtöbb esetben a gyerekkorra jellemző viselkedésformák, amit sem egy pedagógus sem egy szülő nem tud megakadályozni. Ezeket idővel a többség kinövi, aki pedig nem, azt az élet úgyis helyreteszi. Mondhatni gyerekcsíny. Gyerekként poénosnak tartottam az óvoda tetejéről leugrálni, focilabdával berúgni az iskola ablakát stbstb, de már felnőttfejjel nem tenném semmi pénzért, nem csak a felelősség miatt, hanem mert míg gyerekként ezekben örömömet leltem, mára már pont l.szarom, van más gondom is.