Valószínű nem kedvelnek, nem bírnak? Az iskolában azért nem nagyon beszélgetnek velem a többiek

8 osztályba jársz egyszere?

Fiú vagy lány vagy?

Merj kezdeményezni és ne légy letört, ha nem jön valami össze. A te korodban én nagyon magas voltam (és vagyok azóta is :-) ) és ezért lógtam ki (szó szerint), meg valahogy másképp is gondolkodtam sokszor. Főleg 13 éves korom környékén, a középiskolában volt ez jellemző, valahogy nem találtam a helyemet, nem voltak barátaim.

Szerencsére elég pozitív voltam és végül találtam máshol barátokat más osztályokból, többségükben idősebbeket.

Utóbb az osztályomban is csökkent a klikkesedés és lett 2-3 olyan ember, akivel igazán jó lett a kapcsolatom.

Szóval én azt javasolom neked is, hogy keress szimpatikus embereket, kezdeményezz és ne törj le. Akik egy társaságban hasonlóbbak a többséghez, azoknak könnyebb, bandáznak együtt, lehet, hogy te épp nem ilyen vagy, de te is megtalálhatod a magad embereit, legfeljebb két lépéssel távolabb kell menned ehhez.

Bizalom építés legjobb eszköze, ha kérsz az illetőtől egy apró szívességet.

Hiedelmekkel ellentétben ha viszont Te teszel meg egy szívességet, amit ráadásul nem is kért, akkor ellenérzéseket kelt.

Szóval menj oda és kérj tőle egy papírzsepit, vagy kérj tőle egy tollat/ceruzát/radírt/vonalzót/körzőt és persze add vissza.

Közben és utána jó lenne ha mosolyognál.

Az sem lenne baj, ha meglátod az illetőt már akkor rámosolyognál, vagy legalábbis felderülnél ha látod. Ezen apró jeleket mindenki felismeri, még ha nem is nyugtázza, de jól esik. Bár alapvetően belülről kellene jönni, örülj neki, ha a társaid közé mész. Ettől leszel a közösség része.