Nektek volt olyan kiváló tanuló osztálytársatok, aki lenézett mindenkit?

Volt. Amerikában dolgozott a papája néhány évig, ott is éltek.

Kioktatta az angol tanárnőt, Pestre járt korrepetálásra, mindig tudni lehetett, hogy mit tanult ott. Pesten végzett egyetemet is aztán visszament valahogy Amerikába.

Kiváló tanuló nem volt, de jó igen.

Gimiben igen. A leányzó egy másik suli igazgatójának volt a lánya, mindent megkapott, mindenből különtanár, a szülei összejártak a mi sulink igazgatójával, emiatt minden tanár kivételezett vele, tőle megkérdezték, hogy van-e kedve felelni, tesiznie nem volt muszáj, ha nem volt kész a házi, nem kapott egyest (mások igen) stb. Minderről nem a lány tehetett, de arról igen, hogy az arca akkora volt mint a Tejút, mindent és mindenkit lenézett, mindenki holmijait kritizálta de ilyen negédes, undorító, sajnálkozó hangon, hogy: jaj neked csak ilyen van, szegényke! Elvárta, hogy mindenki körülötte ugráljon és egyébként ugrált is, 4 év alatt csak az évfolyamból vagy 10-en meghúzták. Otthon természetesen apuci jókislánya volt, különben nem kapott volna meg mindent. Otthonról normális ruhában indult el, amit az első óra előtt a mosdóban átvett nem épp a suli házirendjébe illő cuccokra de az egyébként szigorú tanárok csak legyintettek, ó hát aki ilyen jó tanuló, megengedhet egy kis hiúságot. Végülis csak a bugyija színét tudta mindenki, amikor leült.

Egyébként én is kitűnő voltam végig és 4. év végén az elballagó legjobb tanulónak járó díjat elvittem a lány elől, ami miatt szegény valószínűleg még most is utál. Az apjáról nem is beszélve, aki már mindenkinek elmondta előre, hogy az ő kislánykája fogja kapni és étteremben fogadást rendezett ennek tiszteletére, ahol az asztalon középen már el volt helyezve egy tartóka a díjnak (ami egy aranylánc). Apuci szerintem csalódottabb volt, mint a csaj, hiszen ő a karibi utazást és a kocsit (amivel már félévkor előre dicsekedett) így is megkapta.