Melyik a kínosabb viselkedés, ha a diák rossz jegyet kap, leszidják az iskolában?

"Ezért van ez a sok látens pszichopata meg depressziós gyerek mert ha már nem kitűnő tanuló valaki azt otthon agyon kell csapkodni sok barom szülő."

Hogy ez mennyire igaz!

Kérdező, nem kell se sírni se durcázni, felesleges. Szrd le az egészet.

Mindkettő egyformán nagyon kínos.

Általánosban kicsit rosszul éreztem magam 1-2 napig, de középiskolában már rájöttem, hogy marhaság az egész. Amikor beírt egy egyest a tanár csak kinevettem. A jegyek nem befolyásolják az életet, legfeljebb ha kibukik az ember, vagy felvételizni kell valahova. Nyilván akkor egy kicsit megnyomtam a dolgot, de amúgy egy pszichó tanárnak sem hagytam, hogy lelki beteggé tegyen.

Szerintem az első kínosabb, de egyik sem megfelelő.

Nekem ilyen szempontból könnyű, mert nem sokszor kapok rossz jegyet, ha mégis akkor legtöbbször csak csalódott vagyok vagy szomorú, néha dühös magamra, ha jobban is meg tudtam volna írni. De nincs bennem szorongás mert otthon se szidnak le (főleg mert látják hogy engem is aggaszt) és biztatnak hogy javítsam ki, ha tényleg lehúzná teljesen az átlagomat. De persze olyan is van hogy megbocsátom magamnak mert tudom hogy aznap elég szar napom volt, vagy mert nem tudtam tanulni rá, vagy csak szimplán elegem volt.

Szerintem a durcázás az kínosabb, mert olyat is büntet vele, aki nem tehet róla (két ember tehet erről: leginkább a diák, mert tuti csinált vmit, amiért leszidják... abban az esetben a tanár is, ha mértéktelen büntit ad, vagy eltúlozza a szidást).

Amúgy én mindig sajnáltam az 1. kategóriásokat, főleg, mert érzem, milyen. Sírni-öklendezni nem csináltam soha, de a sírás mindig ott volt a torkomon, és a gombóc a torkomban, és nem is szívesen beszéltem utána emberekkel (de persze ha hozzá, szóltak, válaszoltam). Nekem főleg azért volt, mert nagyon teljesítménykényszeres légkörben nőttem fel otthon, ahol egyenlő voltam a semmi nullával, ha hazahoztam egy rossz jegyet, és az összes tanár is irreális elvárásokat támasztott felém, mert én voltam a jótanuló. A többiek is nagyon látványosan csodálkoztak, páran talán még kuncogtak is, amikor hú, a jótanulónak volt egy hármas felelete...