Ti mit tennétek ilyen helyzetben?

Egyetemi pályafutásom elején elutasítottak egy szakkollégiumból, ahová nagyon szerettem volna bekerülni. Nem tudom pontosan, miért nem vettek fel, de az valamelyest vigasztalt, hogy az intézményétől eltérő tudományos részirányzatban akartam akkor még tevékenykedni - legalábbis az önéletrajzom alapján.

Az egyetemen viszont egy oktatóm nagyon komolyan javasolta, hogy foglalkozzak tovább egy bizonyos témával, amit nála kezdtem kidolgozni, és én is beláttam, hogy tényleg jó érzékem van az adott tárgyhoz.

Az engem anno elutasító bizottság egyik fő tagját nevezzük X-nek. Amennyiben valóban továbbviszem a témát, esetleg - az oktatómra hallgatva - maradok MA-n ezen az irányvonalon, óhatatlanul is konfrontálódnom kell majd X-szel, aki egyszer már nemet mondott rám. A TDK-n biztosan találkoznék azokkal, akikkel a szakkollégiumi felvételi kapcsán ismerkedtem meg, és őket felvették, vagy már eleve tagok voltak. Ha X. nem is, ők valószínűleg emlékeznek rám, és nem akarom, hogy az egész munkám szánalmas kaparásnak tűnjön, hiszen valljuk be, az intézményen belül előnyben indulnak X. saját szakkollégistái. Tudom, hogy a gondolatmenetem nem éppen racionális, de egyszerűen nem akarok megint csalódni, vagy az az ember lenni, aki nem hagyja abba, pedig rajta kívülálló okok miatt nincs esélye.