Mit gondoltok, mi a megfelelő tanár-hallgató kapcsolat? Hol a határ vagy mit szabad és mit nem?

Inkább egyetemi/főiskolai közegre vonatkozóan kérdezem, hogy kinek mi a véleménye.

Alapvetően nagyon jó tanáraink vannak, én legalábbis így gondolom. Egyik nagy örömöm, hogy itt az egyetemen találkozhattam olyanokkal, akik nem csak kényszerből vagy megszokásból tanítanak, hanem tényleg érdeklődnek a területük iránt, motiváltak és a tudásuk mellett ezt is tovább szeretnék adni nekünk. Ez most lehet, hogy túl szentimentálisan hangzik, de számomra ez tényleg egy nagy húzóerő. Valamint az is nagyon szimpatikus, hogy nagyon segítőkészek, megértőek, érdeklődőek, szóval nem valami megközelíthetetlen típusú tanárok, hanem tényleg emberiek. A többség ettől függetlenül megtartja a távolságot, pl. magázódunk és nagyobb tiszteletet várnak el a diákoktól, picit hivatalosabban beszélnek velünk. Vannak olyanok is (fiatalok-idősebbek egyaránt), akik pl. kifejezetten kérik, hogy tegeződjünk, mindig jönnek beszélgetni velünk és inkább egyenrangú félként, partnerként kezelnek. Míg vannak olyanok is, akik már inkább haverkodnak, járnak a diák programokra is, sőt akár flörtölgetnek, bókolnak stb. (de nem bunkó vagy erőszakos módon).

Nekem egy-két dolog furcsa ezzel kapcsolatban, nem mindegyik tanár viselkedését tudom megérteni vagy megszokni. Nem mondom, hogy kifejezetten zavar, de fura.