Gyerekem egész nap a telefont nyomkodja. Nagyon elegem van már. Ha rászólok, megsértődik. Mit csináljak?

#6:

Lehet, hogy kinőttetek, de te még mindig úgy írsz, mint egy lázadó tini. :D

Otthon bevezethetsz uj szabalyt. A wifit kikapcsolod minden nap vacsoraidoben hetvehen mndjuk ebedidoben is 2 orara. Azt mondod az egesz csaladnak, hohy bevezeted a wifimentes idozonat, amikor nyugotan tudtok egyutt enni, beszegetni vagy csak bamulni ki a fejetekbol. Ha van neki sajat internete a mobiljan akkor o ugyis tovabbnyomkodja (igaz ezkezes alatt is szepen mindenki rakja csak felre a mobilt...te is).

Rokonlatogatas: elotte kell vele beszelni, hogy o mit szeretne: eljon es kibir masfel orat telo nelkul jopofizva a nagymamaval vagy akarmelyik rokonnal vagy otthonmaad inkabb? Meg 20 evesnek se keso elmondani mi illendo es mi nem egy vendegsegben. Szepen el lehet meselni regen hatalmas nagy taplosagnak szamitott ha elment valaki vendgsegbe es ott felrehuzodott es nem allt szoba senkivel. Es attol hogy most ezt a mobilunkra hivatkozassal tesszuk ugyanolyan bunkosag.

Persze ertem hogy unalmas reg latott nagynenikkel es masodunokatesokkal erdektelen udvariassagi koroket futni vagy hallgatni a regi csaladi torteneteket, de lehet kompromisszumot is ajanlani, hogy elmegy es az elso 1,5 oraban odateszi magat vagy legalabbis ugy csinal mintha figyelmesen hallgatna. 1,5 ora mulvara beallit egy ebresztot es ha az cseng exkuzalja magat, hogy jaj ez egy nagyon fontos ugy baratnoje keresi es felrevonul (miutan elnezest ker) lehetoleg egy masik helyisegbe es ott csetelni kezd. Ezt mindenki jobban megerti mint az ures latvanyos en unom magam telefonnyomkodast. A kompromisszum meg az, hogy masfel ora utan te meg hagyod had nyomkodja es esetleg ti se huzzatok orakig a vendgeskedest.

Amugy en nem ertem a mai fiatalokat, en is untam neha a rokonlatogatasokat, de annyira alap volt, hogy kotelezo reszt venni rajta es szepen csendben turni, hogy egy ido utan foltalaltam magam es kerdeztem milyen volt regen, hohy eltek az idosek. Nagyszuleimre ez kulonosen igaz volt vagy nagyneniknel hogy a gyerekkoruk hogy telt milyenek voltak az en szuleim gyerekkent...es eleg kerdezni aztan hallgatni...kenyelmes es hasznos is volt.

Masreszt ha mar nagyobb voltam volt annyi eszem hogy kifogast talaljak miert nem akarok vagy tuok menni. Peldanak okaert: zarthelyi lesz a fosulin es nagyon kell tanulnom. Ezt mindenki megertette...nyaron: mar lebeszeltem talalkat a baratnommel (es ha nem? Akkor mi van? Kegyes hazugsag...) vagy egyszeruen megmondtam anya nekem ehhez semmi kedvem...es utana lehetett alkudozni.

Lehet meg foglak sérteni, de az alatt a 18 év alatt kellett volna nevelned, mikor még gyerek volt. Főleg hogy a számítástechnika, és ezzel együtt a mobilok sem tegnap óta léteznek.

Egyébként meg annyit tehetsz, hogy egyszer elveszed a telefonját (utána soha többet), és azt mondod normális hangerővel, hogy: Kicsim, légy szíves gyere velem, szeretnék veled beszélni 5 percre. Ha kiabál, ha dühöng, ne emeld meg a hangod, ne bántsd, csak mondd azt, hogy beszélni szeretnél vele. Előbb-utóbb bele fog menni, ha mást nem, akkor kényszerből. Ezt köszönd meg, majd valami ilyesmit mondj: A telefonozásról szeretnék veled beszélni. Tudom, hogy Ti már így kommunikáltok egymással, és ezzel nincs is baj. Viszont ennek is van egy egészséges határa, amibe nem fér már bele az, hogy szinte egész nap nyomkodod. Légy szíves, és változtass ezen, legalább míg itthon vagyunk, vagy ha megyünk a rokonokhoz.

Ha belemegy, akkor belemegy, ha viszont nem, akkor nem. Bárhogy is tesz, add vissza a telefonját, köszönd meg hogy meghallgatott, és engedd dolgára. Ha nemet mond, továbbra se kiabálj, és ne üsd meg, mert az semmire sem vezet.