Szociofóbiás lettem, vagy csak szeretem a magányt?

Nem igazán szeretek emberekkel találkozni a családomon kívül. Korábban még abban mértem, mennyit is érek a világban, hogy hány emberrel vagyok jó, bizalmas viszonyban, hány barátom van. Most viszont, a 30-hoz közel, valahogy nyűgnek kezdem érezni a barátaimat. Szinte félek, hogy felkeresnek, hogy közös programot akarnak szervezni, és már előre azon gondolkodom, hogy majd kit hogyan lehet tapintatosan lemondani. Nem szeretek már emberek közé menni, sétálni inkább az erdőbe megyek mint a városba, eddig jártam konditerembe, de hatalmas visszatartó erő lett, hogy ott kezet kell fognom mindenkivel, mikor belépek, köszönni kell mindenkinek, különben kinéznek. Legszívesebben totál egyedül edzenék, egyedül mennék bevásárolni, egyedül mennék az utakon, zavar bárkivel is találkoznom, összefutnom. Egyszerűen egyedül érzem magam komfortosan. Órákat, napokat el tudok tölteni egyedül, bár van némi hiányérzetem, eszembe jutnak a régi nagy bandázások a barátokkal, de valahogy most már nincs hozzá kedvem. Ha néha-néha össze is jön egy ilyen bandázás, mindig rohadt jól sül el, jól is érzem magam, de utána nincs kedvem megismételni. Miért lehet ez? Hiába érzem jól magam a barátaimmal, valahogy nagyon nehezen veszem rá magam hogy ismét találkozzunk. Van ezzel más is így? Mi lehet az oka?