Azok, akik fiatalon nincsenek benne állatságokban, nem feszegetik a határokat, nem buliznak, isznak, stb. , azok felnőtt korukban milyen olyan dolgokra fognak visszaemlékezni, amire még korábban lett volna lehetőségük?

Én nem ittam, buliztam sosem, a határokat sem igazán feszegettem. Mégsincs hiányérzetem.

Szerintem normális ember képes "állatságok" nélkül is létezni, és a határok feszegetése sem feltétlen azt kell jelentse, hogy szétcsapod magad meg vedelsz mint egy állat hogy aztán szétverd a fél várost.

nemaRendőrség nevű felhasználóval nagyon egyet tudok érteni. Igyekezni kell mindig aktív életet élni, folyamatosan "kiélni" magunkat értelmes kereteken belül és akkor nem a múlton fogunk merengeni. Én alapvetően totál leszarom a múltat, ami jó volt azt igyekszem néha újra átélni, ami nem azon túlléptem, azon kívül meg inkább nézek előre, hogy mi az amit meg tudok valósítani.

Egyszerűen úgy vagyok, hogy normális ember felnő, megérik, megváltozik, "kifejlődik" a felnőtt életén és teendőin kezd gondolkozni, a maga életét éli, a maga szabályait követi, már rég nem is vonzanak azok a dolgok, amiket régen akartam vagy akartam volna csinálni.

Én pont a két véglet vagyok, 23 éves koromig kb soha nem voltam buliban max 2-3 ban nem igazán ittam nem jártam el. Elmentem dolgozin hazamentem majd másnap ismét...

Aztán totál új életet kezdtem minden más lett rengeteg koncertre jártam el bulikba rengeteg új barátom lett új baráti társaságok, és igen is rohadt jó beb*szós sztorik amik szégyen nem szégyen de rohadt jó visszaemlékezni rájuk és rohadt sok nevetést élményt okoztak. Már csak egy nyári fesztivál is annyi sok jó emléket adott, ahelyett, hogy otthon ültem volna.