25-35 közöttiek: a ti köreitekben mennyire megy a rivalizálás, méregetés?

#11: Gondolom nekem szólt a kioktatás... Nem tudom miért kell alapvető dolgokat tagadni. Nem sekélyesség egy bizonyos szintig, hogy látod a környezetedben ki hova jutott, mit ért el és méred magad hozzá. Elhelyezed magad a társadalomban, hogy mennyire vagy sikeres, mennyire halad jó tempóban, jó irányba az életed. Ezt mindenki megteszi, akár csak tudat alatt. Különben nem tudná értékelni saját magát sem. Az már megint egy másik szint aki ennek az egésznek betege és akörül forog az élete, hogy másoknak megfeleljen.

#9

Az, hogy kinek milyen a párja, részemről nem téma. Mindenki magának választ, nem nekem kell, hogy megfeleljen. Én szeretem a páromat és nem mérem őt máshoz. Nem érdekel, hogy más izmosabb, magasabb, dúshajúbb, vagy akármi.

Aki anyagilag nem méricskél, az valamilyen szinten hazudik. Mindenki tisztában van azért nagyjából azzal, hogy az ő keresete jónak, rossznak számít-e a környezetéhez képest, illetve milyen színvonalon él belőle. Ezzel szerintem nincs semmi baj. Azzal van, ha valaki kérkedik vele.

Van megválogatott baráti társaságunk, ahol ez szinte sosem téma. Persze tudjuk ki hol él, mit dolgozik, stb., de nem az anyagi kérdések az elsők és legfontosabbak. Örülünk, ha valaki tovább lép, feljebb lép, új házat vesz, stb. Nem méricskélünk általában.

Aztán van kevésbé megválogatott társaságunk, ilyen a szomszédi társaság. Sok a fiatal a házban, sokszor összejárunk velük, itt azért van olyan páros, akikkel nehezen értjük meg egymást többek között ezért. Az életük minden mozzanatát mintha valakihez igazítanák. Amikor először beléptek a lakásunkba, rögtön kategorizáltak minket, hogy "gazdagék". Aztán elkezdtek felújítani és mindent az orrunk alá dörgöltek. Bezzeg nekik van nagy hűtőjük, nekik van mosogatógépük, nekik nem ilyen főzőlapjuk van, mert ez béna. Én meg igyekszem terelni a témát, mert intelligensebb vagyok annál, mintsem hogy ezekre a megjegyzésekre felüljek. Ezek nem anyagi kérdések... Lehet, hogy azért van nekünk ilyen, mert nekünk ez tetszik és lehet nekik azért nincs valami másunk, mert nincs rá szükségünk. :) Minden mozzanatnál azt érzem, hogy túl akarnak licitálni minket, pedig mi nem ültünk fel a licit vonatra. A mi lakásunk 3 éve ugyanolyan és ilyen is marad, ők pedig mindent, de mindent "jobbra" akarnak megcsinálni. Én ezt nehezen viselem, mert szerintem semmi értelme. Nem ettől lesz egy ember több, vagy kevesebb. De ugyanígy érzem, hogy a női tag pl. hozzám méri magát. Mert szerinte én kimértebb, megfontoltabb, intelligensebb vagyok és nem mellesleg így jobban illenék a párjához. Ezt is hatalmas sületlenségnek tartom és egyáltalán nem is értem hogy jön elő egy ilyen téma. :)

Szóval, ha a menőzés, pénzszórás nem is megy, azért a pici odaszúrások igen. Rólam meg ez lepörög, mert elég jól élünk ahhoz, hogy ne foglalkozzak kicsinyes dolgokkal, ugyanakkor mi ezt tudjuk megfelelő szerénységgel kezelni úgy vélem. Inkább csak az emberi butaságon tudok mérhetetlenül fennakadni.

"Ez szükséges az ember önismeretéhez, mert a társadalmi elhelyezkedése, státusza is része a személyiségének."

Én pont azóta szarom le a méricskélést, amióta pszichológushoz járok, hogy megismerjem önmagam. Ezt a társadalmi státuszt sem értem. Objektíven sem tudok ilyenről. Mikor megkérdeztem itt, ki számít gazdagnak, mindenki mást mond, mindenkinek más a határ.

Az önismeret szerintem pont az, amikor mások cselekedetei nem befolyásolják azt, ahogyan te látod önmagadat.

Alapból ott van az, hogy nem mindenkinek ugyanattól jó az élete. Nem mindenkinek ugyanaz a nő/férfi tetszik. Nem mindenkinek ugyanaz a "menő".

35/N vagyok. Minden baratom es bnom gazdag . A rokonaim is mind gazdagok. A kegtobb ugy nez ki,mint egy csoves es sporol,mintha kismyugdijas lenne.

Aki igazan gazdag,az nem bizonygatja a tenyt. 😎