Miért ilyen nehéz velük barátkozni?

Mindenki, bármilyen "nyitott" is, alapvetően a saját kultúráját keresi.

Az arab pedig egy igen csak zárt kultúra.

Egyszer volt egy kelet-afrikai... barátom. Amikor egyszer szóbakerült, hogy mennyire nem keverednek a helyi és a külföldi diákok és hogy ez vajon miért van, ő azt mondta, hogy mi (magyarok) abszolút nem vagyunk kezdeményezőek. Én erre azt válaszoltam, hogy egyébként ők is ugyanúgy klikkesednek, külföldit mindig csak külföldivel látok, és általában maguk közt is csoportosulnak (koreai koreaival, fekete-afrikai fekete-afrikaival, közel-keletiek közel-keletiekkel). Ekkor elmesélte, hogy a legtöbben úgy jönnek ide, hogy milyen jó, új kultúrát fognak megismerni, új embereket, helyieket, és hogy nagy csalódás, amikor idejönnek és látják, hogy mennyire nem keverednek a helyiek és a nemzetközi diákok. Így már itt megáll a dolog, kb. elfogadják, hogy hát jó, és ennyi, nem igazán alakulnak ki ismeretségek, megy mindenki a "saját" klikkjébe - és ez érthető is.

Mi először interneten ismerkedtünk meg, jól kijöttünk, nagyon jókat beszélgettünk és amíg tartottuk a kapcsolatot, mindig szomorú voltam, ha belegondoltam, mennyi hasonló, jó ismeretség kialakulhatna fiatalok között, ha nem lenne ez az elszeparáltság. De ha őszinte akarok lenni magammal, azt is mindig éreztem, hogy soha nem illenék bele az ő életébe, köreikbe. Talán ez is probléma, ha valakivel jóban leszel, valahogy megmarad ilyen "kettes" barátságnak, amit sokszor okozhatnak a nyelvi különbségek is (pl. ő is mesélte, hogy hiába haverkodott egyszer egy magyar fiúval, a fiú barátai nem beszéltek jól angolul, így nyilván egy közös sörözés, lógás sem volt az igazi, mert volt ő meg a haver, a haver meg az ő barátai, és közte meg a haver barátai között nem volt kapocs).

Nekem ez a tapasztalatom. Igazából mindkét oldal hibás szerintem, jobban szólva, mindkét oldalnak lépéseket kéne tennie a másik irányába, vagy egyszerűen csak nyitottabbnak kéne lenni. Ha belegondolok, hogy külföldön kéne élnem és a származásom miatt megkapnám ugyanazokat a nézéseket, összeszólásokat, stb., biztosan én is így éreznék. Nehéz lehet így motiváltnak maradni a beilleszkedésre, de muszáj, ha nem akarsz évekig elszeparáltan élni, csak a saját nemzetedbeliekkel interaktálni. Szerintem pl. már azzal is sokat segítenének a saját megítélésükön és helyzetükön, ha legalább a magyar nyelvre nyitottak lennének valamennyire. Ez a fiú, akiről meséltem, nem lenne benne béna, amíg tartottuk a kapcsolatot, tanítgattam, szép volt a kiejtése, sokszor magától is összerakott dolgokat, de nem használja soha a nyelvet (pedig tudna pl. útbaigazítást kérni), mert minek, van google térkép, meg amúgy is, "mit szólnának".

Szóval ez az én tapasztalatom. Szerintem legyél nyitott feléjük, az nagyon jó, higyj abban nyugodtan, hogy egyszer jó ismeretségeket, esetleg barátságokat köthetsz, de ne csüggedj, ha nem sikerül. Ezek tipikusan azok a dolgok, amik olyan egyszerűnek tűnnek és annak is kéne lenniük - egy ideális (utópisztikus...?) világban, de a valóságban bonyolultabbak. Vagy mi tesszük őket azzá. Örök rejtély.