Magadban máshogy gondolkozol, mikor egyedül vagy, mint mikor társaságban vagy emberekkel beszélgetsz?

Csatlakozom, én is ilyen vagyok. Írásban sokkal összeszedettebben, árnyaltabban fogalmazok, és szerintem én is intelligensebbnek tűnök. Többször kaptam itt is pozitív visszajelzést arra, hogy milyen jó olvasni a soraim.

Élőben én is picit lassabb vagyok, néha totális hüly3ségeket sikerül összehordanom/összehoznom (főleg nagyobb társaság előtt), amiken később csak fogom a fejem.. Roppant könnyű (élőben főleg) zavarba hozni, ami megint csak ront egyet a dolgokon..

Gimiben sajnos kevesebbet voltam mind emberek, mind korombeliek közt, mint kellett volna; szorongósabb; túlagyalósabb vagyok. Ehhez még pluszban hozzájön az is, hogy nem mindig sikerül megtalálnom másokkal a közös hangot, rettenet könnyű zavarba hozni, és olyankor nem igazán sikerül úgy kifejeznem magam, ahogy szeretném, illetve ahogy ténylegesen tudnám.

Régen nagyon fontos volt számomra, hogy mások mit gondolnak rólam, és nagyon rosszul tudott esni, amikor valaki látványosan unt, nem kedvelt engem, vagy bármi hasonló negatív dolgot mutatott felém. Nagyon könnyen és hamar kiismerek embereket, egy bizonyos idő után kisebb rezdüléseikből tudok olvasni, ahogy mimikából és testbeszédből is.

Ez most picit lehet, hogy ijesztő volt, de nagyon érdekel ez a téma, mindig is értettem hozzá, és az évek alatt fejlesztettem kicsit😅

#5 voltam

21/L