Régen tényleg jobb volt az élet minden szempontból? Vagy csak minden megszépül?

Fiatalnak lenni mindig jó. Huszonévesnek lenni már csak élettanilag is jobb, mint hatvanasnak. Lehet, hogy hatvanasként már megvan az anyagi biztonságod, mert van saját házad és autód, a gyerekeid már kirepültek és hamarosan jön a megváltó nyugdíj, ami ugyan kevesebb lesz a fizetésednél, de a rezsit fedezi és nem kell dolgozni - de akkor is jobb lenne 40 évvel fiatalabbnak lenni, szabadon pasizni-csajozni, gyógyszerek nélkül élni, egy levegővel megmászni három emeletet lépcsőn. Akik a régi világot éltetik, azok akkoriban voltak fiatalok és ezért sírják vissza azokat az évtizedeket.

A családomban elég sok érdekesség volt. Úgy alakult, hogy a felmenőim a '40-es évek közepétől a '90-es évek közepéig töltötték az ifjúkorukat. Volt abban minden: volt, aki a II. világháborút élte át személyesen, a konyhájukból kifelé tüzelő szovjet katonával, más a legsötétebb '50-es években kollektivizált, megint más a '60-as évek konjunktúrájában kezdte az életét, de volt, aki a '70-es évek korai maszekvilágában futott be és akadt, aki a '80-as évtizedben fogta meg az Isten lábát. Sőt olyan is, aki a korai '90-es évek zavaros időszakában kereste a helyét. És láss csodát: mindannyian párás szemmel, elcsukló hangon emlékeztek vissza a tizen- és huszonéves időszakukra. Pedig a legidősebbek számára ez a korszak csak azt jelentette, hogy őket még pont nem vitték el a frontra, a középkorúak valahogy megúszták az '56 utáni megtorlást, a legfiatalabbak meg már a késői kádárizmusban nőttek fel. Nagyon nagy különbségek voltak a sorsaik között, de az tény, hogy mindegyikük szeretett fiatal lenni. Ez az igazi válasz a kérdésedre.

Ha majd idős leszel, te is jóleső nosztalgiával gondolsz vissza a mostani időkre. Lehet, hogy még a koronavírusban is meg fogod találni a jót.