Hanyagoljam vagy törjem magam?

Nem

Akarok turkálni , de az említett gyerek véletlenül nem kapott erről tudomást, mit tesz veled az “apjuk”? Lehet ez bántja , ezért távolodik el. Pont nem hanyagolni , hanem kommunikálni kellene vele, megkérdezni mit érez, mi a problémája .

Másrészt, miért hagyod, hogy ez történjen ? Ez nem egy normális család. ( már bocsánat )

Illetve a gyerekek is szenvednek

Ettől . Nem

Kötelességed bárkit kiszolgálni, nem a 18. Században élünk . Ez egy nagyon egészségtelen kapcsolat , vannak jogaid. Ez gyakorlatilag családi bántalmazás. Simán rendőrségi ügy. Egy telefon hívásodba kerül . A gyerekek pedig ha lehet maradjanak ki ebből, nem

Tehetnek róla . Ne őket nélkülözd emiatt .

A gyereket is nem kiszolgálni, hanem felnevelni , fegyelmezni és jó tanáccsal ellátni kell.

Ha segítségre van szükséges, kérlek keresd fel az érintett hatóságokat. De ha a segély vonalat hívod, akkor is el fognak igazítani. De ennyit tegyél meg, kérlek .

Téged elvileg ütnek-vernek, és az a legnagyobb bajod, hogy a gyereked nem dumál veled?

Vannak bajok a toronyban.

Elég sok probléma van itt, bele sem érdemes menni. Egy biztos, a gyerekedre nem úgy kéne tekinteni, mint egy random tinderes, játszmázós randira, akinél agyalsz ignoráld-e a lankadó figyelméért vagy teperj érte.

Először a legfontosabbat kéne megoldani, azaz nem engedni hogy agyba-főbe verjenek. Az aszódi gyilkosság után a gyerekeket is megfelelő helyre kéne helyezni, hogy védve legyenek. Közben rendőrség, ügyvéd és pszichológus bevonása a minimum.

Tényleg nem veszitek észre - már a megfogalmazásból is - hogy kamu?

Röhög a markába miközben ír.

Full kamu írás.

Kérdező: a "szeretetedet" - az a baj - "feltételekhez kötöd"... "Ha a gyerek így viselkedik velem akkor majd én úgy", "jajj de mi van ha nem foglalkozok vele és megszólnak az emberek"...

Olyan mintha mindig más lenne a fontos, nem a szeretet...

Egyébként a gyerekek vádolhatnak azzal, hogy bennemaradtál egy borzalmas kapcsolatban és idegfeszültségben kellett felnőniük...

Az ilyen (szülők közti) feszültséget a gyerekek mindig megérzik, kiskoruktól kezdve...

Olvastam én már olyan visszaemlékezést, hogy "haragudtam anyámra hogy így kellett felnőnünk", "nem volt hiteles, mert nem vált el" stb...

Nekem az verte ki a biztosítékot hogy azért kell jól bánni egy gyerekkel, nehogy más megszólja :)

De egyébként a legtöbb ember kamaszkorában van ilyen időszak, mikor hirtelen ellenségessé válik a szüleivel.Cikinek érzi a társaságukat.Majd elmúlik, remélhetőleg kinövi, benő a feje lágya.