Nem jó egyedül, már több mint fájdalmas, mit tudnék tenni?

Huh nem is tudom milyen témakörbe kellett volna ezt tenni, lehet nem is jó a választás.

Röviden segítséget szeretnék kérni.

22 éves lány vagyok, egyetemista. Nagyon extrovertált ember vagyok, aki imád társaságban lenni, emberek között, barátok, ismerősök, vagy új kapcsolatok, ismerkedés, kocsmában, buliban, kávézóban, teljesen mindegy csak legyen kivel beszélgetni, vegyenek körbe. Félreértés ne essék, semmi szekualitás nem értendő bele.

A probléma pont az, hogy úgy érzem ennek a "függője" lettem. Egyszerűen nem tudok egyedül maradni, nem érzem jól magam ha el telik úgy egy nap, hogy ne lettem volna valaki társaságában. Nem kérhetem a barátaimat hogy mindennap lógjanak velem, persze, ez természetes. Több társaságom van, több féle ember vesz körül, de előfordul, hogy valmikor senki sem ér rá és én ilyenkor teljesen összetörök.

Van hobbim, sportolok, dolgozom is a suli mellett, nem arról van szó, hogy annyi szabadidőm lenne, de mikor ráérnék, legyen a napomból az csak egy óra vagy kettő, megtehetném hogy elmenjek itthonról és nem tudok kivel, rendkívül ki tudok borulni, és egyszerűen van hogy már a sírás folytogat, hogy aznap egyedül maradjak és ne csináljak semmit.

Ebbe már belebolondulok.

Párkapcsolatom április óta nincs, kicsit gyötrelmes volt a szakítás, talán ez is az oka hogy mindig társaságra vágyom, illetve egy kisebb tragédia is történt a családban idén ami erre egy lapáttal tett.

Régen is hasonló karakter voltam, de ennyire nem borultam ki ha pl 2 nap egymás után nem megyek semerre csak sorozatot nézek itthon.

Azokat az "űröket" amiket ilyenkor a barátaim hagytak mindig a párom töltötte be, vele találkoztam, ő amolyan fix ember volt aki ráér ha társaságra vágyom.

Javaslatokat fogadnék igazábol, hogy esetleg hasonló helyzetben ki mit csinál, megoszthatja velem ha gondolja, vagy csak tanácsok, ötletek, esetleg saját magam fejlesztésére mit tehetnék hogy ne legyek ennyire magam alatt mikor "nincs hova mennem vagy csinálnom".

Eddig ment az, hogy elkezdek takarítani, de ígyis be van osztva, minden héten több nap takarítás, már nem tud szebben csillogni a lakás.

Ilyenkor tényleg teljesen, talán állíthatom egy elkeseredett szar embernek kezdem érezni magam. Ez már függőség valóban.

Köszönöm előre is a hasznos válaszokat, a beszélgetésre vágyókat, illetve azoknak eleve akik elolvasták a hosszú monológomat.