Reménytelenül beleszerettem valakibe, akibe nagyon nem kellett volna. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?

Egy nagyon közvetlen, kedves, mosolygós, értelmes ember, aki nagyjából mindenkivel ennyire jófej. Mosolyogtam már én is össze vele, amit kezdetben hibátlanul kezeltem, mert amikor elkezdtem volna túlgondolni, akkor mindig tudatosítottam magamban, hogy ő ilyen természetű és nem kell semmi többet belelátni. Azonban a legutóbbi összenézésünk óta olyan mintha megbolondultam volna. Folyamatosan csak rá tudok gondolni, meg arra, hogy hogy nézett rám. A korábban alkalmazott mantra - miszerint mindenkivel kedves és aranyos -, nem hat és borzalmasan belezúgtam.

Külön kedvencem, hogy mivel ennyire nyitott a személyisége, ezért még csak megállapítani se tudom, hogy ő esetleg hogy vélekedik rólam. Száz szónak is egy a vége, hierarchikus viszonyban vagyunk (ő van úgymond felettem) és nekem nagyon nem kellett volna beleszeretnem. Kérdés, hogy most mit csináljak. Ha kipuhatolózom, hogy ő hogy viszonyul hozzám, akkor azt miként tegyem? Vagy hagyjam inkább a fenébe, de akkor meg hogy felejtsem el? Egyáltalán ti mit csinálnátok?