Antiszociális ember válhat valahogy szociálissá?

A helyzet az, hogy nem vagyok egy szociális típus, sőt, kifejezetten taszítanak az emberek, ami még önmagában nem baj, jól elvagyok így. Viszont bárhová megyek, mindenhol látom a baráti társaságokat, látom a többi bulizó, szórakozó fiatalt, hogy mások mennyire szeretnek a társaikkal lenni és ez frusztrál. Úgy érzem, lemaradok valamiről, mert nem vagyok képes arra, amire a többi kilencmilliárd igen, és, hogy mindenképp meg kéne változnom, de közben pedig nem akarok, mert tényleg nem érzem jól magam társaságban, fél óra után a legszimpatikusabb, legrendesebb ember is idegesít.

Családtagoktól, ismerősöktől rendszeresen megkapom, hogy mennyire abnormális amit csinálok, hisz most vagyok fiatal, most kéne ismerkedni, barátkozni, és még inkább úgy érzem, hogy hibás vagyok, és selejtes, amiért nem így teszek. Ha tehetném, egy lakatlan szigetre menekülnék, ahol nem érnek el az ilyesfajta társadalmi elvárások, de sajnos nem tehetem.

Tényleg ekkora baj, ha valaki nem szereti az embereket? Mit tudnék tenni azért, hogy ez megváltozzon?