Veletek is szokott ilyen lenni vagy a helyzetekkel az életben?

Velem nem szokott ilyen lenni, mert én gyerekként a legkisebb voltam majdnem mindegyik osztályban és ezáltal a "ranglétra" legalján voltam. Gyenge voltam és gyenge hangom is volt, így jobbnak láttam, ha hallgattam. Sokat hallgattam, de jót is tett ez nekem, mert ezáltal jóóól átgondoltam a dolgokat, meg később is, még 25 évesen is rengeteget gondolkoztam 1-1 témán, mélyen tanulmányoztam órákig, illetve volt 1 ismerősöm, akivel sok-sok-sok-sok dolgot megbeszéltünk. Idősebb volt 3 évvel és érettebb is sok mindenben, de előtte nem voltam megszégyenülve. Rokoni kapcsolat volt...Tehát az évek alatt jól kikupáltam magam és nem az van nálam, hogy olyantól félek, hogy megszólnak, mert helytelen dolgot mondtam volna, hanem az van, hogy én távolodok el azoktól az emberektől, akik nem tudnak gondolkozni, és akikkel nem lehet dolgokról értelmesen beszélgetni. Az ilyen emberekkel szemben nincsen megszégyenülés érzetem, ha hibázok is valamiben. Igen, előfordul, hogy hibázok valamiben, de mivel már rengeteg dolgot tanulmányoztam Elfogulatlanul!!, így ez ritkán fordul elő. Amikor pedig előfordul, akkor beismerem, hogy hibáztam és mivel van ismeretem, tudásom (mármint tudom magamról, hogy van) ezért nem élem meg kudarcnak. Tehát az ismereteim azok, amik magabiztossá és ellenállóvá tettek és tesznek engem. Számomra nagy hatással volt ez az oldal, ez nagyon sokat adott hozzá, hogy előre haladjak ebben. Ha hibáztam is (mert volt, voltak igen megszégyenítő hibáim), nem kellett túlzott megszégyenülést érezzek, mert nem tudnak a valóságban beazonosítani, így soha senki nem tudja, hogy én voltam az, ha találkozna velem a való életben. Persze kellett fejlődnöm jellemvonásaimban, különösen ezen az oldalon, ahol meg kellett tanuljam, hogy milyen színvonalú enberekkel van majdnem hogy csordultig teli ez a weboldal, és hogyan kell kezelni őket. Ez a fejlődés nagyon-nagyon-nagyon sokáig tartott. Mára már tudom a kulcsot: Futni kell! Futni kell! - de nem elfutni, hanem a következő dologra térni, tehát futni a tennivalókban.

Tehát szerezz tudást és olyanokkal beszélj (azaz fejlődj együtt), aki veled hasonló szinten van (az adott témában), akinek a jelenlétében nem fogsz megszégyenülni, és érezhetően ő sem szégyenül meg akkor se, ha esetleg nagyon buta dolgot mond. Ez az egészséges kapcsolatnak az alapja. Ha valaki nem így viselkedik veles szemben, akkor a legjobban teszed, ha azonnal megszakítod vele a kapcsolatot, mert toxikus ember az, és nem hasznos a számodra, mert a lélek magasabb rendű, mint bármi más.

Pletyka, önigazolás, gúnyolódás, kinevetés, megalázás, rivalizálás. Ezek jutnak eszembe rájuk.

Van egy természetes mértéke annak, hogy az ember másokról beszél, de a túlzásba vivés ilyen vagy ehhez hasonló indíttatásokból fakadnak(, amit a legnagyobb valószínűséggel nem fogalmaznak meg így, mivel nincsenek tudatában ennek).

"Sokat hallgattam, de jót is tett ez nekem, mert ezáltal jóóól átgondoltam a dolgokat" - Ezt elsődlegesen emberi viselkedésekre értettem (nem mindig voltam jó tanuló (családi háttér)).

Ha teheted – azaz, ha nem kell rendszerint kötelezően az ilyenekkel egy légtérben lenned –, akkor távolodj el az ilyenektől. Azonban az eltávolodás önmagában nem segít. Helyette! KELL más Jellegű társaság vagy inkább társalgás. Azért társalgást írok, mert a társaság szó több ember benyomását kelti bennem, de szerintem elég 1 normális ember is ahhoz, hogy immunissá kezdjen Válni – mert ez egy folyamat, nem egyik napról a másikra fog menni, de lehet a haladás gyors is – az ember. Persze jobb lenne, ha több lenne, de a leírtakból úgy látom, hogy még az 1-nek a megszerzése is nagy nehézséget okoz neked, így pedig a több az reménytelen. ...kivéve, ha bizonyos légkörbe kerülsz. De ebben nem tudok segíteni, hogy milyen légkörben fogsz találni (akár fizikálisan akár virtuálisan) értelmes ember(eke)t, kapcsolato(ka)t. Lehet, hogy gyerekek "oktatásában" (ezalatt nem feltétlenül pedagógusra vagy hasonlókra gondolom, hanem csak tanítgatni valaki ismerős gyerekeket értelmes dolgokra) lelhetsz nyugtot.

"tudom magamról, hogy nem beszélek mindig hülyeséget" - Az előtte és utána következőkből egyértelműen látható, hogy ez nem igaz. Tudni és tudni között is van különbség. A megkérdőjelezhetetlenül való tudást "tudva tudom"nak nevezem, de itt nem erről van szó, mivelhogy hatással vannak rád.

Érettebbnek látszol – nem a kortársaidhoz képest, hanem – azokhoz képest, akikkel körbe vagy véve, de ők lehúznak téged, ezért nem tud az érettséged érvényesülni. Talán idősebbek társaságát keresd, ők hátha érettebbek és mivel tapasztaltabbak, ezért többet is lehet tőlük vagy velük együtt tanulni. Ennél konkrétabb tanácsot nem tudok adni.