Van olyan szituáció, ahol jogom van nem visszaköszönni valakinek?

Kicsit hosszú lesz, igyekszem rövidre fogni. A gimis osztályomban volt egy bizonyos csoport, akiket nem kedveltem. Már az első hetekben láttuk, hogy nem vagyunk szimpatikusak egymásnak, de én úgy gondolom, hogy ha valaki nem szimpatikus, akkor nem muszáj vele haverkodni, de nem kell egyébként belekötni. Ők viszont szerettek provokálni engem és a barátaimat, keresték az alkalmat a beszólogatásra (volt, hogy részegen jöttek suliba, olyankor még gyerekesebbek voltak). Egy idő után sajnos olyan emberek is melléjük álltak, akikkel amúgy sosem beszéltem, csak valahogy meggyőzték őket, hogy minket menő nem szeretni. Ők már akkor is haverkodtak velem/velünk, ha a többiek nem voltak ott, gondolom, akkor nem volt ki előtt menőnek lenni, de ezt már akkor is gusztustalannak tartottam.

A kérdés lényege, hogy időnként összefutok velük az utcán, fagyizóban, gyorsétteremben stb. Volt már, hogy messziről kiabálta az egyik ilyen ember a nevemet (pont egy olyan, aki a szemembe mindig jópofizott, többre becsülöm azt, aki mindig hasonlóan undok volt), de én "nem vettem észre". Mostanában a barátaimhoz is odajönnek megkérdezni, hogy "mi van veled?", "mit csinálsz most?", "hogy van XY". Szerintem ez kifejezetten taszító. Elképzelhető, hogy én vagyok haragtartó, de azért 18-19 éves emberektől én elvártam, hogy több eszük legyen.

Viszont nem rég volt egy beszélgetés másokkal, és egy általam nagyra becsült ember azt mondta, hogy szerinte mindenkinek kell köszönni, legfeljebb úgy kell csinálni, hogy érezze, hogy nem kedveled. Talán sok a harag bennem, de épp az zavar, hogy ez a néhány természetesnek veszi, hogy köszön nekik mindenki. Volt köztük olyan, aki teljes meglepődéssel konstatálta, hogy nem ülök mellé a buszmegállóban beszélgetni.

Szerintetek van olyan szituáció, amelyben jogos nem visszaköszönni?