Kezdőoldal » Emberek » Társasági élet » Hogy lehet leküzdeni a szociál...

Hogy lehet leküzdeni a szociális fóbiát?

Figyelt kérdés

Örököltem anyukámtól és sajnos kicsi korom óta szenvedek benne. Már akkor is, ha játszottam a játszótéren és odajött egy ismeretlen gyerek, hogy csatlakozzon, inkább elszaladtam onnan. Most 18 éves vagyok és még most is tart. :/


Van néhány barátom, akikkel jól kijövök, és ha rajtuk keresztül ismerek meg új (egyszerre maximum 2-3) embert, akkor el tudok velük is társalogni, de ha már 3-nál több az ismeretlen ember a környezetemben, szorongok, gyakran véresre kaparom az ujjaimon a bőrt az idegességtől, jobban izzadok és vagy kényszeresen próbálok beszélni (azaz mindegy hogy mekkora hülyeség, csak mondjam, mert beszélni kell, sokat), vagy épp az ellenkezője, hogy meg sem merek szólalni.

Kellemetlenül érzem magamat nagy társaságban és ha esetleg rászánom magam és elmegyek egy buliba vagy társaságba, akkor szégyellem magam, de alkoholt kell innom, hogy jól tudjam érezni magamat és feloldódjak.

Azzal a néhány barátommal, akikkel elvagyok, nem kell, mert velük anélkül is jó a hangulat.


Mivel nem vagyok az a dumagép, sokszor megkaptam, hogy csendes vagy, mondj már valamit, te miért nem beszélsz?!... És ezek tudom, hogy igazak, de mégis rosszul esnek. Irigylem azokat az embereket, akik idegenekkel bármiről tudnak beszélgetni kötetlenül és izgulás nélkül.


Szereplésekkel nincs bajom, mert 7 éves korom óta zenélek, így sokszor álltam színpadon.

Csak a társasági élet az, ami nem megy, és már előre félek, mi lesz, ha egyetemre megyek. Pedig a lelkem mélyén hiányzik, hogy mehessek bulizni, hogy néha kirúgjak a hámból és őrültségeket csináljunk, hogy néha én legyek a társaság közepe, a vicces ember. De nem megy. Olyan sokszor próbáltam már...


Tudna valaki segíteni? Nagyon nehéz ez a helyzet és alig létezik olyan, aki átérzi...

Köszönöm a válaszokat előre is!


18/L



2015. jún. 5. 21:03
 1/7 anonim ***** válasza:
Hali! Úgyszint hasonlóban szenvedek én is. Hallottam sok embertől, hogy a sport segít és vannak ún. önfejlesztő könyvek. Talán kikölcsönzök egy könyvet majd. De még én sem jöttem ki ebből közel sem. Volt egy nagyon jó próbálkozásom, ami az elején sikerült is, kitörten, tiszteltek, sok haverom lett, de aztán egyszer megtörtek és rohamosan zuhantam le. Most ugyanott vagyok, ahonnan elindultam. Nem tudom hogy mit tegyek, hogy folytassam, merre menjek.. :/
2015. jún. 5. 21:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/7 anonim ***** válasza:
Van egy olyan erre specifikálódott szakember, hogy pszichológus, ő alkalmas lehet.
2015. jún. 5. 21:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 acelsziv ***** válasza:

Figyelj csak. Lehet, hogy van valami megoldásféle. Keress valami forgalmas helyet - pláza, vasútállomás stb - és sétálj egyet. Közben figyeld meg az embereket. Arc, mozgás stb. Nem kell senkihez sem szólnod, csak figyeld meg őket. Szánj erre napi fél -egy órát. Azt fogod majd tapasztalni, hogy az emberek nem is olyan szörnyűek. Sőt idővel meglátsz mindben valami szépet, vagy jót.

Ezek legalábbis az én tapasztalataim voltak. De a séta nem kerül semmibe és garantáltan jól fogod érezni magad tőle.

2015. jún. 5. 21:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/7 A kérdező kommentje:
Minden nap sétálok suliból hazafelé jövet és megfigyelem az embereket, látok is szimpatikusakat, de mindenki társaságban áll, nevetgél kötetlenül...
2015. jún. 5. 21:41
 5/7 anonim ***** válasza:
Pszichológus, állítólag tudna segíteni, de eléggé kétes dolgokat hallottam. Van akinek beválik, van akinek nem és van akinek csak részben. Nekem is szintén szoc fóbiám, ha valamihez hozzászokok, akkor annyira már nem parázok, de akkor sem vagyok teljesen nyugodt. Úgyhogy biztos megoldás nem hinném h van, max csökkenteni lehet ezt az érzést.
2015. jún. 6. 20:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim válasza:

Szia!


Szerintem érdemes megfontolni a pszichológust, ha úgy érzed, hogy tényleg komoly a helyzet és találsz valakit, aki szimpatikus. Én is hasonló cipőben járok és nekem nagyon sokat segített. Jómagam is ideges vagyok mások társaságában, szorongó és csendes. Mindig is az voltam. Voltak lazább, nyugodtabb időszakaim is, aztán valami mindig elromlott. És minden ilyen után egy kicsit rosszabbul lettem, mint azelőtt. És ezek a rossz érzések, az ezek miatti félelem és szégyenérzet szépen egymásra rakódtak, míg annyira rossz állapotba kerültem, hogy már ki sem jártam a lakásból és nem csináltam semmit. Sokáig győzködtem magam (és a környezetemet), hogy majd megoldom, csak hagyják már, hogy a magam módján tegyem, végül rájöttem, hogy muszáj valakitől segítséget kérnem.


Szerencsém volt, mert elsőre rátaláltam egy nagyon kedves és rokonszenves nőre, és most, két évvel később, úgy érzem magam, mint akit kicseréltek. Azért ne értsd félre, nem lettem egyszerre minden társaság középpontja. Továbbra is csendes személyiség vagyok és sokszor bátortalan, de már közel sem annyira, mint régen. Megtanultam egy csomó mindent arról, hogy hogyan kell ezzel együtt élni és határozottan látom, hogy fejlődöm, folyamatosan. Megint tele vagyok tervekkel és álmokkal, és úgy érzem, most már sokkal kevésbé fogok visszariadni az akadályok előtt.


Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy a pszichológus tényleg segíthet, mindenképp vedd számba a lehetőséget, hogy keresel valakit, mert hátha. De csak olyanhoz menj, aki szimpatikus, különben az egész nem ér semmit, ha csak egy kis ellenérzésed van az illetővel szemben, valószínűleg nem ő az embered.


Szurkolok, hogy sikerüljön, amit szeretnél!

2015. jún. 6. 22:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim válasza:
A pszichológus sokat tudna neked segíteni ebben,de a könyves megoldás is jó. Pozitív gondolatokról szóló könyveket kellene olvasnod,nekem is sokat segítettek. Viszkok Fruzsi (breakfastatfru) csinált ezekről a könyevkről youtubera egy videót,nézd meg :) Sok sikert :)
2015. jún. 23. 17:33
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!