Szerintetek jogosan félek attól, hogyha elkezdem az egyetemet, nem lesz időm a szociális életemre?

Röviden és tömören: nem. :D

Orvosira jártam, mégis volt időm a szórakozásra, barátokra, párkapcsolatra. Persze, volt, mikor le kellett ülni és tanulni, de azért nem egész évben 0-24.

Nyugodj meg, az egyetemi évek a legszebbek az ember életében. Ha normálisan osztod be az időd és az energiáid, akkor nem fogsz semmiben hiányt szenvedni.

Véleményem szerint csak az időd és az erőforrásaid megfelelő beosztásán múlik az egész. Mikor tanulsz jó módszerekkel, és intenzíven tedd, és kész.

Példa: egy személyes jó barátom pár év munka után most csinálja meg a második diplomáját. Munka és egy 3 hetes kisbaba mellett három nap alatt megírt egy 40 oldalas szakdogát meg ~20 oldalnyi beadandót. Tudom a példa szélsőséges, de a lényeget vedd át! Ha jól osztod be az erőforrásaidat, akkor jut időd mindenre.

mit értesz 'nem büfészak' alatt? annyira bírom ezeket a megfogalmazásokat. ha a képességeidnek megfelelő szakot választasz, nem kell, hogy gond legyen. persze ismerek olyat, aki kb középszintű nyelvtudással kiment bécsbe az állatorvisi egyetemre és kb éjjel-nappal tanul, mert máshogy nem tud teljesíteni.

de a magyarországi egyetemek egy normális képességű (nem retardált) embernek nem veszik el a szociális életét. ettől nem kell tartani. nem olyan durva dolog az egyetem, mint sokan hiszik.

Nem büfészak, ez nem mond sokat... Orvosin vagy jogon brutálisabb lehet, én programtervezői szakon voltam, egyszer egy hétig be se mentem... Nem történt semmi. Vizsga előtt tanultam és annyi.

Szociális életem pont nem volt, de az egyetemtől lehetett volna.

S ahogy írják, még kemény esetben is megoldható, csak persze ne mindennap akarj hosszan bulizni...